Pannon Tükör: megjelent az új lapszám

Ahogy a szerkesztési tradíciók kialakulnak, az egyedi arculat elemei szaporodnak, úgy lesz egy lapnak egyre több állandó rovata, amelyet, megkedvelve, keresnek az olvasók. A Pannon Tükör „egymondatok” elnevezésű ötlete bizonyosan e körbe tartozik. (A sorozat külön kiadványban is napvilágot lát.)

A hazai írótársadalom tagjai, a folyóirathoz kapcsolódó irodalmárok vállalják, hogy egy hónapig minden napjukat összefoglalják egyetlen mondatban. Ez egyfelől sajátos nézőpontba enged betekintést, olvasóként szembesülhetünk azzal, hogy az ismert események, tények miképp szűrődnek át az érzékenyebben reagáló, egyedi látásmódú embereken, másfelől óhatatlanul bepillantást nyerhetünk a résnyire megnyitott magán­életükbe, amin kiélhetjük – szigorúan jóindulatú – kíváncsiságunkat. A lap idei ötödik számában rendhagyó „egymondatokat” olvashatunk, hiszen az időközben sajnos elhunyt Kántor Péter előtt tiszteleg a július. Szerkesztőségünk munkatársa, Nagy Betti költő vállalta az augusztust, aki balatoni ember lévén a nyárutó rezignációját helyezi a középpontba.

Továbblapozva újabb kuriózum köszön az olvasóra: a műfordítás rovatban koreai költők verseivel barátkozhatunk. Megtudhatjuk, milyen a hideg rizs, milyen a koreai társadalom mélyrétege, milyen a buddhizmus ereje – Izsó Rita és Kiss Marcell műfordítók tolmácsolásában.

A vendégoldalban a legutóbbi keszthelyi válogatás után most lendvai sorok következtek, bár a Pannon Tükör a kezdetekről élénk figyelemmel kíséri a határon túli, pláne földrajzi közelségben lévő magyar irodalom kortárs termését, a szerkesztőséget is régóta erősíti Bence Lajos lendvai költő, író. Rajta kívül a szerzők közt találjuk Pisnjak Attilát, Göncz Lászlót, Pál Pétert, Zágorec-Csuka Juditot.

A Pannon Tükörben Mihovics József (lapunk korábbi felelős szerkesztője) a horvát/szerb írónak, a ­Nobel-díjas Ivo Andricnak szentel tanulmányt, Kiss Gábor könyvtárigazgatótól pedig a zalai leventék 1944–45-ös viszontagságairól olvashatunk.