Újabb verseskönyvvel jelentkezett a zajki származású Kanizsa József

Mint a cím is mutatja, az egyéb elismerések mellett Kőbánya díszpolgára címet is viselő költő szándékai szerint ezúttal a hitélet és a vallásos meggyőződés került előtérbe, de emellett a könyv végén az alkotói munkásság korábbi produktumairól született néhány méltatás is helyet kapott. (Köztük a Zalai Hírlap híradása is.)

Ha a korábbi kötet alkotásaiban a szeretett hazai és zalai tájhoz való vonzódás, valamint az emberekhez, barátokhoz, családtagokhoz fűződő viszony mély érzelmeit érhettük tetten, akkor a most választott témakör kapcsán értelemszerűen túlcsordultan áradó opusokat olvashatunk. A több esztendő terméséből válogató kötet ismét három nem egyenrangú fajsúllyal szerkesztett fő fejezetre tagolódik: az invokációnak is felfogható két beköszönő szöveg után a Megváltó alakja és a keresztény ünnepkör kerül a középpontba, hogy negyedénél átadja a helyet a belső hit­élet termékenységének. Itt a versek széles körű Biblia-ismeretről tesznek bizonyságot, főleg az Újszövetség könyveiben, szentjeiben, imáiban mélyülhet el az olvasó. Azok számára is ismeretszerző élményt jelenthet a kötet forgatása, akik nem ápolnak ennyire szoros kapcsolatot a vallásos érzülettel.

A harmadik etap a családtagokat, barátokat, művészeket ajánlja az általa megélt hit figyelmébe, áldásokat kérve. Itt olvashatók a szülők sírjánál kelt érzésvilág hálával átkötött szóvirágcsokrai, a pályatársat, Király Lajost búcsúztatók vagy a néprajzkutató Bálint Sándorra emlékezők. A kollekcióban a természet újfent megjelenik, költőnk most, mint a teremtés csodáira, úgy tekint a dombokra, völgyekre, bércekre, tavakra, folyókra, de még a tihanyi visszhangra is. A versek megszokott módon fotókkal társulnak, így támasztják alá a szerző mondandóját. Ez a rovat teszi ki a könyv gerincét, nem véletlenül, hiszen ezt ígérte a kötetcím is.

A prózai függelék tartalmáról elöljáróban szóltunk, ebből kapunk teljes képet Kanizsa József munkásságáról.