Népdal-flashmob a zalabesenyői kultúrházban

Első alkalommal találkoztak, de rövid időn belül bizonyossá vált: nem utoljára. A találkozó ötlete a Fejér megyeiektől ered, két évvel ezelőtt elhatározták, hogy kapcsolatot keresnek a „Besenyő”, s hasonló hangzású nevet viselő településekkel. Hamar rátaláltak a zalaiakra, a KÓTA országos népzenei minősítőkön 5 Aranypáva-díjat kiérdemelt népdalkörük vezetője, Szuszán Jánosné a népzenetáboroknak, továbbképzéseknek köszönhetően ugyanis jól ismerte Kulcsárné Csejtei Mariannát, a Szivárvány Népdalkör művészeti vezetőjét. Meghívták hát őket az általuk szervezett 2019-es népzenei találkozóra, amit aztán a koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet miatt nem tarthattak meg.

Nemrég derült ki, hogy a megalakulásuk 30. évfordulóját ünneplő Besnyői Népdalkör szeptember elején többnapos zalai kirándulást szervezett, amely során ellátogattak Zalaegerszegre is. A zalabesenyőiek azonnal reagáltak és meghívták névrokonaikat egy baráti beszélgetésre. Így történt, hogy – Szuszán Jánosné szavaival élve: fordítva sült el a meghívásuk, s a besnyőiek látogattak Zalabesenyőre.

A Szivárvány Népdalkört fenntartó Besenyő a 2000-es években Alapítvány és az Életet az Éveknek Nyugdíjas Szövetség zalai szervezete támogatásával meghitt baráti ünnepséggel, terített asztallal várták a vendégeket – a nyugdíjasklub férfiúi vacsorát főztek, az asszonyok süteményeket, pogácsákat sütöttek. A szellemi táplálékról sem feledkeztek meg: a helyiek mi másból, mint zalai szerelmes népdalokból nyújtottak át egy csokrot, amire válaszul a besenyőiek az általuk gyűjtött és nagy gonddal ápolt summás énekekből adtak ízelítőt, majd, mintha egy hónapig együtt próbálták volna, Kulcsárné Csejtei Marianna vezetésével a két kórus előadásában felcsendült többek között a „Bazsa Mári libája”, a „Zöld erdőben de magas…, a „Fel van a lovam nyergelve” nóták, bizonyítva, hogy valóban országosan ismert népdalok.

A vendégeket köszöntötte Horváth Miklós, a besenyői alapítvány elnöke és Bérczes Tivadarné, a nyugdíjasklub vezetője – bemutatva a települést és közösségeiket. Besnyőről, és a népdalkörről Szuszán Jánosné osztott meg néhány érdekes adalékot.

Besnyő ma csendes, békés, ám mozgalmas közösségi életet élő több mint 1700 fős falu. Múltja, ha nem is ezeréves, mint Zalabesenyőé, de a 13. században kelt jegyzőkönyvekben már szerepel a Besnyő településnév, egy 1424-es okiratból kiderült, hogy nem is egy, hanem négy ilyen nevű település: Alsó-és Felsőbesnyő, valamint két Kisbesnyő – is létezett a környéken. 1945-ben a birtokfelosztások idején az ott élő pusztai családok és az ott dolgozó és letelepedő palóc summások házhelyet, földet kaptak, s 1950-ben az összevont pusztákból Besnyő néven új település létesült – summa summarum: Besnyő úgy 71 éves település, hogy több száz éves múltra tekinthet vissza.

A Besnyői Népdalkör ma már nem jár versenyekre, a legfőbb feladatuknak a környékre jellemző summás dalok ápolását tartják. Az énekek mellett a tárgyi emlékeket is nagy becsben tartják, a törzshelyükön néprajzi gyűjteményt rendeztek be. Szoros kapcsolatban élnek a helyi Szironta Csengettyű és Citerazenekarral, s azt is elárulták a besenyőieknek, hogy segítségükkel ők maguk is tanulnak „csengettyűzni”– már a Parasztkantáta és az Örömóda is szerepel a repertoárjukban – amit majd be is mutatnak, ha a zalabesenyőiek látogatnak Besnyőre.