A zalaegerszegi Borsos Zoltán fotókönyvei – a velencei árvízről, a 203-as szoba titkáról

A megnyitó előtt volt kevéske időnk, így az első között tekinthettük meg Zoltán legújabb projektjét. A zalaegerszegi amatőr fotósról annyit tudni kell, hogy több, mint öt éve kezdett komolyabban foglalkozni a fotográfiával, azon belül is analóg technikával. Műveiből válogatást egyébként ezen az oldalon láthatunk bővebben https://www.instagram.com/_z_borsos/. Fiatalon képzőművészetet tanult, majd Angliában és Spanyolországban kalandozott egy ideig. Amiben mégis otthonosan mozog, az a képekkel történő mesélés.

A mostani projektre Pál Katja, a D’Clinic Studios rezidensprogram házigazdája kérte fel. Zoltánnak nem idegen a környezet és a társaság, mivel maga is sokszor kíséri figyelemmel a páterdombi műhelymunkákat. Bevallom, fotóriporter kollégámmal fotókiállításra készültünk, aztán megértettük, hogy ezek az elkapott pillanatok miért nem a falakra kerültek fel. Ehelyett fél órás folyamatos tücsökciripelés mellett Untitled (Névtelen) címmel két könyvet lapozgathatunk. Ha minimálisan is, de mégiscsak kapunk némi kapaszkodót, hogy a vizuális élményt befogadva tulajdonképpen merre induljunk. A „we will never get there”, három fejezetes kötet azt sugallja, hogy sehova se érünk, ám mégis, egy gesztenyehajú leánykát követve vagy éppen a 203-as szobába pillantva titkokat fürkészhetünk. A másik Untitled könyv („an imperfect place whit no name”) narancssárga borítója ihlette az élménybox, azaz a garázs színvilágát. Ez pedig nemes egyszerűséggel közli, hogy név nélküli tökéletlen helyekre juthatunk. Persze ez csak a kötet címének nyersfordítása, ennél azért izgalmasabb történetek vannak benne.

- Katja egy évvel ezelőtt kért fel engem, hogy szerepeljek a Red Flamingo Project Space-ben. Több külföldi alkotó is érkezett volna, ám sajnos a világjárvány közbeszólt, páran lemondták, így most beugró vagyok, kicsit előbb mutatkozhattam be – mondta Zoltán. – Tavaly minimális példányszámban, magánkiadásban megjelent két könyvem, ezek 2019-es és 2020-as analóg fényképeket tartalmazza. A projekt lényege, hogy ez a két könyv van a középpontban úgy, hogy a természetet utánzó muzsikát hallgatva, itt a narancs fotelekben ülve lapozgatjuk a színes oldalakat. Neko Case amerikai country-pop énekesnő albumát hallgattam akkor is, amikor a fotókon dolgoztam, így beépítettem a félórás tücsökciripelős soundtrack-jét a bemutatóba. Ezek a vizuális naplók egy-egy évet ölelnek fel. Azokat a sorozatokat raktam bele, amik kerek történetet mesélnek el, s általában mindig egy személy a főszereplője. A második könyvben van egy hosszabb jelenet, amit a 2019-es velencei árvízről fotóztam. Véletlenül ott voltam, végigmentem a szigeten a térdig álló vízben és megörökítettem az ott lakókat, a turistákat, a várost. Hétköznapi és kevésbé hétköznapi események váltakoznak a könyvekben. Járom a világot, élem az életemet és természetesen fényképezem közben, ezeket a hangulatokat adom vissza a nézőknek, illetve „olvasóknak”.

Kapcsolódó tartalom:

https://www.zaol.hu/kultura/helyi-kultura/meselo-fotokonyvek-borsos-zoltan-mutatta-be-legujabb-projektjet-5586557/