A realizmus művésze – Varga Bálint visszatért szülővárosába, Zalaegerszegre

A művésztanárként Bodajkon dolgozó fiatalember 2003-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Mindig tudta, érezte, hogy a sors ezt az utat jelölte ki számára. Persze kellett ehhez olyan muníció, amit a szobrászművész édesapa, Varga Ferenc és a lenti Pro Arte művésztelep biztosított. A rédicsi gyermekkor után a szombathelyi művészeti középiskola következett, nyaranta pedig többnyire a lendvai LindArt nemzetközi alkotótáborokban csiszolta tehetségét. Érettségi után egyből felvették az egyetemre, ahol Baranyay András és König Róbert volt a mestere.

- Nekem mindig a kétdimenziós felületen való alkotás jelentette a kiteljesedést – avat be a részletekbe Varga Bálint. – Kipróbáltam magam minden területen. Középiskolában grafika szakon tanultam, ám vonzott a szobrászat és a festészet is. Szeretem a manuális technikákat, jól lehet, nagyon aprólékos és sokáig tart. Persze én is belekóstoltam a digitális világ adta lehetőségbe, de inkább maradok az egyszerű grafitceruzánál és rajzlapnál. Hogy kerültem Egerszegre? Introvertált típus vagyok, nem vágyok nagy társaságba. Egy idő után elég volt a budapesti nyüzsgés, honvágyam volt Zala után. Szerencsére megmaradtak az évek során kialakított barátságok, a művészeti kapcsolatok, de jó most itthon elvonulni és alkotni. Rendszeres résztvevője vagyok a Grotta elnevezésű, tatai kortárs képzőművészeti kiállítássorozatnak. Ott találkoztam az egerszegi Tóth Norbert képzőművésszel, akinek a közbenjárására sikerült a mostani műteremlakásra pályázni. Szeretek itt lenni, nyugalom vesz körül, tökéletes a művészi elvonulásra. Jelenleg a Hang-Szín-Tér művészeti gimnáziumban oktatok. A digitális oktatásnak köszönhetően többnyire innen tartom a kapcsolatot a diákokkal.

Beszélgetés közben fotóstársammal együtt szemügyre vesszük az aprólékos, türelmet igénylő rajzokat. Varga Bálint mint mondja, a naturalisztikus ábrázolásmódban találta meg önmagát.

- Hónapokig dolgozom egy-egy művön, egyedi grafikai technikával. Mivel most nincs modellem, inkább a tervezéssel, előkészítéssel, kompozíciós vázlatolással megy az időm. Az utóbbi hónapokban úgy érzem, hogy egyre inkább hívogat az olajtechnika, lehet, hogy legközelebb már nagyobb méretű olajfestményeket is lehet látni a műteremben. Valószínűleg ugyancsak akt lesz a téma. Várom, hogy véget érjen a járvány, akkor újra élő modellel dolgozhatom.

- Az elmúlt évek alatt hogyan változott a kifejezésmódja, technikája?

- Sokáig kerestem a saját hangom, egyéni látásmódomat. Azt kell, hogy mondjam, harmincéves koromig nem találtam a stílusom, amiben igazán kiteljesedhetek. Évekig kísérleteztem, szürrealista, absztrakt irányokba indultam, sőt egy darabig a konceptuális, azaz fogalmi, gondolati művészet vonzott, a diplomamunkámat is annak jegyében készítettem. 2010-ben csináltam egy összegző kiállítást, ez amolyan vízválasztó volt. Az összes kísérleti művet összegyűjtöttem egyik barátom magángalériájába Móron. Fontos, hogy lásd magadat, mit csináltál eddig. Ott letisztult bennem minden és tudtam, hogy merre induljak. A realizmus irányába mozdultam, most ezt a koromat élem. Csak grafittal dolgozom. Igen, nagyon hegyesre faragom, így minél laposabb szögben tartom. Igazi türelemjáték. Másfelől csak a ceruzarajzokkal tudom elérni azt a finomságot, amit szeretnék. Tusrajzokat utoljára húszas éveimben készítettem, amikor a szürrealizmus tartott lázban. Ott a vonalon van a hangsúly, a grafitrajzoknál az árnyalatok finomságai jelennek meg, azok hangsúlyosak. Légies marad a felület.

Bálint a fővárosi lét mellett mindig figyelemmel kísérte, mit történik a vidéki művészeti életben. Tavaly februárban már rész vett egyik munkájával a Zalaegerszegi Szalon tárlatán. Amint lehetőség adódik, szeretne önálló kiállítással is bemutatkozni a hazai közönségnek.