A KFT népegészségügyi programja: a vírus üzenete, ha otthon maradsz, nem szállok beléd

– A Queen Bohém rapszódiája átírva, zseniálisan felénekelve egy Egyesült Államokban élő alkotópáros által Korona rapszódia címmel, de sok más alkotót is megmozdított a koronavírus-jelenség. Önökben hogyan vetődött fel az ötlet?

- Az ember fejében akkor is folyton ötletek bicikliznek körbe-körbe, amikor nincs „helyzet”. Ha pedig van, azonnal felvetődik a kérdés, mit lehetne tenni, és ha valaki zenekar, akkor adott a dolog. Szerettük volna egy pici vidámságba csomagolni a komoly üzenetet.

– Mennyi idő alatt sikerült ilyen profin összehozniuk?

- Az egész két nap alatt bonyolódott le. Mindenki elküldte a saját kis filmjét, aztán a basszusgitárosunk, Miki összerakta a hangot, a dobosunk, Marcipán meg összerakta a képet.

– A többiek életkorát nem néztem meg, de ön nem is fenyegetett korosztály, mégis motiválta a feladat?

-Valamennyien egyszerre pottyantunk ide, a földgolyóra. Tíz hónapon belül. (Bár egy zenekarnál ez a pontatlanság már-már megbocsáthatatlan.) Ha a veszélyeztetett kor hatvanötnél kezdődik, valóban nem vagyok még ott. Két hét kell hozzá.

– Látom a honlapján a nagyon kiterjedt irodalmi tevékenységét is. Legutolsó könyve, ami a Bornai-sejtés alcímet viseli, mintha vonatkozna erre a világjárványállapotra is.

-A sors kvantumfizikája, avagy a -Bornai-sejtés-ben az általam eddig megismert világ képét írom le, saját logikámon és megérzéseimen átszűrve. Igyekeztem alapos munkát végezni, tehát remélem, erre a mostani járványhelyzetre is vonatkozik benne, ami vonatkozhat.

– Amíg ezt a legújabb közös alkotást létre nem hozták, ki mivel foglalkozott, mivel töltötte az utóbbi napokat? Laár András biztos meditált, ön talán festett vagy szántott-vetett, de Márton Andrásról (Marcipán) nem sokat tudok, és II. Lengyelfi Miklósról (Miki) sem, ők mit csinálhatnak a karanténban?

- A többiekről én sem tudok túl sokat. Én szinte egész nap gitározom. Azért persze látom a kertben a természet ébredését és azt is, mennyi tennivaló hívogat. Hát majd megyegetek.

– Jól látom, hogy a felvételen a dobos zöldségekkel, háztartási eszközökkel kelti a zörejeit?

- Igen, többek között káposztával, padlizsánnal, póréhagymával is. Szerintem azóta már jó vegetáriánusokként megették.

– Kell egy ilyen szuperprodukcióhoz is hangmérnöki munka, vagy ez csak úgy egy csapásra tökéletes lett?

- Jó fül kell hozzá, és némi technika. Miki mindkettővel rendelkezik. Mindig ő az, aki az elkészült KFT-felvételre utoljára adja áldását. Nekem már régen tetszik, mikor ő még mindig alakít rajta valamit. Igaza is van.

– Készül-e már a Nagy Koronavírus az operabálban című opus?

-Nem. Van fiókban egy KFT-musical, de még egy színház sem követelte, hogy vegyem elő onnan.

– Most beszéljünk konkrétan önről: hogyan tűri a bezártságot, a korlátozottságot?

- A bezártságot jól tűröm. Van bennem némi remetehajlam. Aztán meg egy erdő szélén élek, a két kutyámmal naponta háromszor sétálok az ösvényeken, és ez nyilván másmilyen érzés, mint a városi bezártság.

– Lát-e valami pozitívumot is a helyzetben?

- Természetesen látom a helyzet pozitív oldalát is, bár alig látszik ki a negatív oldala mögül. Hogy ne legyek ennek kapcsán túlságosan demagóg, csak annyit jegyzek meg, ha megrázzuk a kaleidoszkópot, egy új kép áll össze, ami tud olyan szép lenni, mint az előző, és mivel a világnak természete a változás, hát nincs értelme az ellenszegülésnek.

– Mi legyen a zárszó?

- A zene közelebb áll a körülöttünk rezgő világ leírásához, mint bármely leírt szöveg. A legelvontabb művészeti ág, a transzcendencia határának közelében lebeg.

Akik még nem hallották, azok számára álljon itt néhány sor a produkcióból: Laár András (Náti) ezt énekli az új felvételen: -Szóba se jöhet Skandinávia, se a jó meleg Afrika, most nem megyek ide-oda. Dekódolom a vírus üzenetét: Ha otthon ülsz, én nem szállok beléd, és leélheted az életed másik felét! Csak ennyi a taktika, és lesz majd vakcina, hahaha!”