A magyar kultúra napja alkalmából kitüntetéseket adtak át több zalai városban

Nagykanizsa

Nagykanizsán a város önkormányzata idén is ünnepség keretében köszöntötte a közművelődési és közgyűjteményi intézmények munkatársait. A Móricz Zsigmond Művelődési Házban tartott eseményen Balogh László polgármester mondott köszöntőt. Úgy fogalmazott: örömünnep a magyar kultúra napja.

– A magyar kultúra pillért, köteléket és eligazodási pontot jelent mindannyiunknál. Minden vonása, motívuma az identitásunkhoz kapcsolódik, meghatározza az életünket. Láthatatlan marad a mindennapokban a több évszázados jelenléte, természetessége. Fontos, hogy a hétköznapokból kiemeljük mindazt, amit a kultúra jelent, legalább egy napra, a Himnusz születésnapján. A kultúra kincseit nem elég őrizni, ápolni, gyarapítani kell, az új generációkat is bevonva, serkentve. A hagyományok tartják egybe és teremtik újjá a közösségeket, így városunk polgárait is. Nemcsak a kultúra őrzése, hanem a gyarapítása is folyamatosan megtörténik, amiért köszönet illet mindenkit, aki ezért dolgozik – fogalmazott Balogh László nagykanizsai polgármester.

Az idei ünnepségen is kitüntetéseket adtak át. Horváthné Gelencsér Edit, a Kanizsai Kulturális Központ igazgatóhelyettese, a HSMK intézményegység- vezetője, Tugya Beáta történész-muzeológus és Aranyásné Anda Nóra könyvtáros munkáját ismerték el.

Zalaegerszeg

Első ízben adták át a Keresztury Dezső-díjat a magyar kultúra napja tiszteletére rendezett gálaesten a zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben szerdán. A város közgyűlése által tavaly alapított elismerést kétévente ítélik oda a Keresztury Emlékbizottság javaslata alapján a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete ajánlására is figyelemmel. A díjat Korompay H. János kutatóprofesszor, a MTA doktora kapta, aki méltó továbbvivője Keresztury Dezső munkásságának, hiszen 2016-ban Arany János munkái címmel megindította az Arany kritikai kiadás új, korszerű digitális sorozatát, amelynek ma is szerkesztője, a készülő kötetek szakmai lektora.

A Kultúra Mecénása díjat az Inter-Tefu Kft. ügyvezetője, Fuisz Ádám vette át. A cég évek óta elkötelezett támogatója a város kulturális életének. Anyagi szerepvállalása komolyan hozzájárul ahhoz, hogy a Hevesi-színház évről évre új darabokat vihet színre. Elismerő oklevelet kapott Vizsi György, a Göcseji Falumúzeum dolgozója, aki a régi mestereket idéző módon adja át tudását, s ily módon kiemelkedő szerepe van az eltűnő szakmák továbbörökítésében, göcseji kulturális örökségünk védelmében. Szintén oklevélben részesült Gorisek Attila, a Keresztury VMK műszaki vezetője, aki 1981 óta dolgozik az intézményben. Személye hosszú évek óta nélkülözhetetlen a város ünnepi, kulturális rendezvényeinek színvonalas technikai megvalósításában. Hasonló elismerésben részesült Czirákyné Tóth Edit, a Deák Ferenc könyvtár munkatársa, aki 36 éve jegyezte el magát a könyvtárosi hivatással, több területen és beosztásban bizonyította rátermettségét. Az est ünnepi műsorában Rátóti Zoltán színművész, Zala megye díszpolgára verseket szavalt, és Liszt Ferenc művei csendültek fel a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar előadásában Sándor János vezényletével, Tóth László zongoraművész – aki az ünnepi esemény szónoka volt – közreműködésével.

Keszthely

Keszthelyen önkormányzati kitüntetést adtak át a magyar kultúra napján. A díjátadást megelőzően a Balaton Színházban Csótár András, a képviselő-testület emberi erőforrások bizottságának elnöke mondott beszédet. Az ünnepnap legfontosabb mondanivalójaként azt emelte ki, hogy az európai kultúra nem létezhet a nemzeti kultúrák – így a magyar – nélkül, a nemzeti kultúrák pedig a kisebb, helyi kultúrákból, sok más mellett a keszthelyiből is építkeznek.

– Legértékesebb hagyományunk a magyar kultúránk és a legnagyobb kincsünk magyar anyanyelvünk – folytatta Csótár András, majd emlékeztetett nemzeti imánk, a nemzetmegtartó erővel bíró Himnusz megírásának történetére. Mint mondta: a Himnusz döntően járult hozzá a magyarság önállóan alakított képének megformálásához.

– A magyar kultúra napja elsősorban össszetartozásunknak, közös múltunknak, közös kincseinknek a napja – emelte ki, majd azt fejtette ki, hogy a kultúrát nem lehet hermetikusan elzárni, mert mindennapjaink szerves része.

Az ünnepi beszéd után Vozár Péterné alpolgármesterrel közösen adta át a Pro Cultura Keszthely díjat, melyet idén dr. Pusztainé Puskás Zsuzsanna érdemelt ki. A zenetanár közel négy évtizedig volt a helyi zeneiskola igazgatóhelyettese, és állandó zongorakísérője a 30 éve alakult Helikon kórusnak. Az elmúlt mintegy négy évtizedben Keszthely és a régió komolyzenei életének aktív résztvevője és formálója volt szólistaként, kamarazenészként, zongoristaként, és ma is sok rendezvényen kísér tanítványokat, együtteseket. A díj átadása után megköszönte a csapatmunkát mindenkinek, akikkel együtt dolgozott.

Lenti

Lentiben irodalmi esttel emlékeztek a magyar kultúra napjára szerdán. A művelődési központban Szávai Viktória színművész lépett fel. A program elején Horváth László polgármester mondott ünnepi beszédet.

– Himnuszunk egyedi az európai népek himnuszai között, hiszen egy kétségbeesett nép közbenjáró imádkozása, fohászkodása megtartó Istenünkhöz, születése napja pedig felhívja a figyelmet tárgyi és szellemi értékeinkre és a magyar kultúrára – fogalmazott Horváth László.

Az ünnepi gondolatok után Weöres Sándor mintegy 30 versével ismerkedhetett a közönség Szávai Viktória Sárkánylehelet című előadásában, melyhez a zenei aláfestést G. Szabó Hunortól, a művész öcscsétől hallhatták a jelenlévők. A ma már szabadúszó színésznő az előadásról elmondta, hogy nagyon speciális hangulatú, és személyes vallomásnak szánja. Ebben a felállásban már több éve igyekeznek megismertetni a hallgatóságot Weöres Sándor költeményeivel. Kiemelte, hogy számára ez igazi misszió, szívügye az előadás, mert – véleménye szerint – ma már a színészek ritkán mondanak verseket színpadon. Hozzátette: Weöres Sándor úgy határozta meg saját költői énjét, mint személyiségétől megfosztott poéta, aki saját korlátaitól megszabadulva képes átélni a világ egészét. Ezt a korlátlanságot igyekszik megragadni, eljátszani létformákkal, nemiséggel, természeti erőkkel, istenekkel, zeneiséggel, csupa olyan jelenséggel, ami itt van körülöttünk, bennünk, de elszoktunk attól, hogy érzékeljük, vagy csak kivételes pillanatokban.