„Kriminális” leletekkel is szolgált az idei iharosberényi régészeti ásatás

Mint arról korábban beszámoltunk: a Banderium Hungarorum tagjai helytörténeti kutatásaik során a 14. századbeli pápai tizedjegyzékben találtak utalást a középkori templomra. Ez felkeltette az érdeklődésüket, s elkezdtek tovább kutatni. Különböző térképek alapján kialakult egy elképzelés, hol lehetett körülbelül a templom: a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum szakembereivel elvégzett terepbejárás, illetve az annak során fellelt nagy mennyiségű téglatörmelék, csont, kerámiadarabok igazolták a vélekedést. A tavalyi ásatás során – melyhez a betakarítás után, de még az őszi szántás előtt hozzájárult az érintett földtulajdonos is – a tornyot tárták fel, illetve a templomhajó északi-északnyugati és a szentély egy részét. Az ásatási szelvényekben sírokat és emberi maradványokat is találtak, ami azt jelenti, hogy a régi falu a templom köré épült, és ide is temetkeztek az emberek. Az idei ásatás napokban zárult munkálatai nyomán további információkhoz jutottak a szakemberek és a lelkes lokálpatrióták Iharosberény középkori temploma(i) kapcsán.

– Most a templom falait ástuk végig, de sajnos jobbára csak törmelékeket találtunk, a téglákat már régen elhordták az emberek – tudtuk meg Molnár István ásatásvezető régésztől. – A munkálatok abszolút hozadéka azonban, hogy a középkori templom alaprajza teljesen feltáródott. S nem csak az: már tavaly is tudtuk, hogy a területen állt még egy régebbi, kisebb templom, ennek is megtaláltuk részben a maradványait, illetve számos sírra bukkantunk. Az elhunytakat közvetlenül az Árpád-korban épült templom mellé temették, így az új templom alá kerültek annak építésekor.

Józsa Tibor, a Banderium Hungarorum vezetője szerint ez mai szemmel meglehetősen morbid helyzeteket teremtett, de akkor nem volt furcsa.

– Amikor az új, legkorábban a 13. század végén épült gótikus templom falainak helyét ásták, az útjukba eső sírokból kiszedték az elhunytak maradványait – magyarázta Józsa Tibor. – Ezt igazolja az egyik most feltárt sír is, melyben az elhunyt koponyáját a fal külső oldalán találtuk meg, a csontváz többi része pedig eltűnt – valószínűleg áldozatul esett a templomalap építésének. Abban az időben a generációk egymásra temetkeztek. Ha az egyik sír belelógott a másikba, a lapát elé kerülő csontokat az új sír sarkába rakták, és már mehetett is bele a friss elhunyt. Temetkeztek a templom belsejébe, a járószint alá is.

A feltárás során többek közt öv- és könyvcsatok, pénzek kerültek elő, melyeket az elhunytakkal temettek el, vagy a templom berendezéséhez tartoztak. Molnár István jelezte, ha számíthatnak az iharosberényi önkormányzat és az NKA támogatására, jövőre a templom délnyugati részét, a belső területet és a temetőárkot szeretnék megkutatni.