Pénteki premieren mutatják be a Zrínyi 1566 rockmusicalt

A rockmusical immár több mint tízesztendős múltra tekint vissza, hiszen Moravetz Levente, a darab szerzője és rendezője a szigetvári vár falai közé tervezte a produkciót, amit a siker nyomán évente bemutatnak a szeptember 7-én történt kirohanás évfordulóján. Azóta már a kőszínházakban is látható, Zalaegerszeg előtt Egerben játszották.

A pénteki bemutató előtt a rendezővel beszélgettünk.

– Milyen forrásokból, történeti dokumentumokból dolgozott, amikor a darabot megírta?

– Az alapforrásomul annak a Cserenkó Ferenc kamarásnak a várostrom után egy évvel lejegyzett beszámolója szolgált, aki harmadmagával élte túl a szigetvári vereséget. De török és hazai levéltári forrásokat is tanulmányoztam. A hézagokat, amely a történetben fellehetők, a fantázia pótolta ki, de később a témával foglalkozó történész megállapította, hogy nem járok messze az igazságtól.

Moravetz Levente régóta vonzódik a magyar történelmi témák iránt, Zrínyi mellett Rákócziról, Báthory Erzsébetről és az egri vár védőiről is írt zenés színházi darabot, dolgozik Hunyadi János életének feldolgozásán, de készen van az 1956-os mű is. Azokat, amelyeket az eredeti helyszínen játszanak, színházszobroknak hívja.

– Zrínyi méltatlanul elfeledett alakja a magyar történelemnek, pedig múltunk, a gyökerek nélkül nem élhetünk. A tragédiája hasonlatos az ókori görög Leónidaszéhoz, aki szintén 300 emberével szállt szembe az ellenséggel. Számomra fontos jelzés Zrínyi történelmi szerepét illetően, hogy Richelieu bíboros azt mondta, Szigetváron dőlt el, hogy az európai templomokon kereszt van és nem félhold.

A rendező a zenét, azaz a rockzenét választotta katalizátorul ahhoz, hogy eljusson a fiatalokhoz.

– A szigetvári középiskola diákjai petíciót írtak, hogy az ünnepeken a himnusz mellett a Zrínyi 1566 „Ha van közös akarat” című dalát is énekelhessék – jelezte a célba érést a rendező, hozzátéve, ha fokozódik a történelem iránti érdeklődés, akkor már érdemes létrehozni a rockmusicaleket.

– Változott-e tíz év alatt a darab, kerültek-e máshova a hangsúlyok?

– Erre nincs szükség, ám a kőszínházi megvalósítás természetesen átalakítja némileg. A szigetvári változat 130–150 szereplőt mozgat, Egerben és itt ez nem működne. A szabadtéri előadásban 11 táncos játssza a halál allegóriáját, Egerben férfi, itt azonban nő, Mikita Zsuzsanna Lilla alakítja. A monumentalitás helyett itt az intenzívebb színészi játékra esik a hangsúly.

A darabot követi egy törzsközönség, tudjuk meg, sokan évente elmennek újra és újra megnézni. Moravetz Levente szeretné, ha évtizedeken át fennmaradna a szabadtéri játék hagyománya.

– Spirituális kapcsolatba léphetünk elődeinkkel, én sem tudtam például először, hogy Egerben méterre ugyanott játszottunk, ahol Dobó állt, s Szigetváron is annak a bástyának a tövébe kerültek a darab fontos jelenetei, ahol eredetileg történtek, ahol Zrínyi meghalt. Ez nagyon tud hatni a nézőkre. Lehet ezt véletlennek nevezni, de szerintem a „véletlen” Isten művészneve.

A zenés darab érdekessége, hogy három zeneszerző, Papp Zoltán, Balásy Szabolcs és Horváth Krisztián dalai szólalnak meg, úgy, hogy Moravetz Levente válogatta közülük a történethez passzolót.

A zalaegerszegi nézők egyfelől a címszereplő személyében sztárra számíthatnak, hiszen Sasvári Sándor játssza-énekli, s a Hevesi társulatának szinte teljes stábjára, másfelől a heroikus tettek humorral is átitatott bemutatására. A díszlet Bényei Miklós, a jelmez Molnár Gabriella munkája, koreográfus Halmi Zoltán, zenei vezető Máriás Zsolt. A rockmusicalt a következő két hétben végig játssza a Hevesi Sándor Színház.