Barátok és a család rendezett titokban szülinapi tárlatot Bognár Gyula képeiből

A Móricz-galériában (Jókai utca) november 8-ig látható tárlat ajándék is egyben a civilben a kereskedelmi kamaránál dolgozó fotósnak, ahogy a családtagjai által a megnyitón rögtönzött minikoncert is. Az „ármányban” felesége, Laposa Ilona és fotográfus barátja, Zóka Gyula a ludas, a kollekciót ők állították össze titokban, miután Bognár Gyula eleddig elhárította a lehetőséget, hogy megmutassa a távoli országokban készült felvételeit.

– Annyi kitűnő fotózót ismerek, azt gondoltam, az enyémek nem olyan érdekesek – mondta az első meglepetésből ocsúdva a Zóka Gyula megnyitó szavai után lapunknak. Eddig 38 országban járt, az első letaglózó élmény Kína volt, ott szippantotta be a fényképezés. Több ezer kép lapul az elektronikus hordozókon. Látható, nem a képeslapokat utánzó tájképek érdeklik, hanem az emberek. Mindenütt. De vajon hogyan lehet a közelükbe férkőzni, amikor éppen nem szeretnék? Hiszen Bognár Gyula képei az élet árnyoldalait is mutatják, például egy svájci háztetővonulattal, ahol nyoma sincs a gazdagságnak és tisztaságnak. Vagy a szoptató majdnem gyereklány, aki, miután leküzdve a nyelvi nehézségeket elbeszélgettek, felszabadultan mosolyog a kamerába,

– Angolul érdemes tudni, de igyekszem az adott ország nyelvét beszélővel közlekedni, és mindig többen megyünk Zalából, szintén fotómegszállott barátokkal. Az olcsó repülőjegyeket vadászom, most például 8 ezer forintba került a szicíliai repjegy, amivel utaztam – válaszolja az anyagiakat firtató kérdésemre. Soha nem járt ötcsillagos szállodában, bakancs, hátizsák az ő világa. Életveszélybe még nem keveredett, bár Peruban, a szegénynegyedben azért volt meleg helyzet, az óráikat és a kameráikat nézegették. Persze jó felszereléssel lehet jól fotózni, ezért kellemetlen élmény a portugál óceánpart, ahol épp csak félrenézett, a lába mellől lopták el az akkor éppen vadonatúj fotóapparátot, benne az addigi felvételekkel.

Mutatja az egyik bali piacon készült felvételeket, ahol az ottani asszonyok úgy viszik a cápát a fejükön, mint nálunk egykor a falusi asszonyok a terménnyel rakott kosarat.

– Zárt piac, nem mindenki juthat be, helyiekkel kellett összebarátkozni. Sok idő kell hozzá, két-három óráig járok-kelek, hogy megszokjanak, kommunikálok. Engem az emberi reakciók érdekelnek, ehhez kicsit lesifotósnak kell lenni, meg barátságosnak.

Nagyobb élmény Costa Rica, az őserdőben töltött jó pár napot, nomád körülmények között.

– Éjszaka rengeteg félelmetes hang, zaj vett körül, óvatosnak is kellett lenni.

Indiában kiszúrta magát a majom? – kérdezem, a válaszhoz meg kellett néznie a képet, hiszen nem tudta, miket választott Zóka Gyula.

– Nem beállított kép, csak megláttam a ritmust az ember, a madár és a majom alakjában. A majom észrevett, mondják, a szemüvegre buknak, jutalomfalatért adják vissza.