Zalaegerszegi beszélgetés Heisler Andrással, a Mazsihisz elnökével

Találkoztak Balaicz Zoltán polgármesterrel, látogatást tettek a zalaegerszegi levéltárban, zsidó emlékhelyeken, majd előadást tartottak a holokauszttraumás második generáció segítéséről. A nap végén Heisler András interjút adott lapunknak.

– Igyekszünk a vidéki közösségeket jelenlétünkkel is támogatni, ha hívnak, mindig megyünk, ha nem, akkor ajánlkozunk, szerencsére sokat utazunk így az országban, jóllehet, a zsidó közösségek fogyatkoznak, taglétszámuk vidéken sok helyen csökken – tudjuk, őket sújtotta legjobban a holokauszt alatti elhurcolás és megsemmisítés – mondta elöljáróban Heisler András. – A zalaegerszegiek, Siklósi Vilmos elnökkel az élen gyakran hívnak bennünket, és mindig sűrű programot szerveznek, most is így történt. Az első látogatási pontunk a polgármesterrel való találkozó volt. Balaicz Zoltánnal beszélgettünk a magyarországi zsidóság helyzetéről, benne a zalai zsidók és nem zsidók együttéléséről, amely rengeteg értéket hozott létre a régióban. A zalaegerszegi közösség helyzete is szóba került, amely létszámát tekintve nem nagy, de annál aktívabb, s jelentősen hozzájárul Zalaegerszeg kulturális palettájához, időről időre bemutatja a zsidó és izraeli élet mindennapjait, valamint neves személyiségeket lát vendégül. Fontos pontja volt a tárgyalásnak a zalaegerszegi zsidó temető állapota. Az állagmegóvásban mi is részt veszünk, hiszen számon tartunk benne védett sírokat. Az elhunytak jelentősen hozzájárultak Zalaegerszeg fejlődéséhez, ennek okán azt kértük a polgármestertől, amennyiben lehetséges, az egész temető kapjon helyi védettségi státuszt. Balaicz Zoltán nyitott volt erre, ígéretet kaptunk, ami fontos erkölcsi gesztus lenne számunkra, a temető rendben tartása pedig hosszú távra segítséget kaphatna.

A második programpont során a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levél­tárában Káli Csaba igazgató­helyettessel és dr. Paksy Zoltán főlevéltáros történésszel találkoztak a Mazsihisz tisztség­viselői.

– Tájékoztatást kaptunk a levéltár korábbi vezetőiről, többek között Degré Alajosról, a 11 km hosszú iratfolyóméternyi állományról, valamint a zalai zsidóság történeti dokumentumairól. Találkoztunk azokkal is, amelyeket épp a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet számára is hozzáférhetővé tesz a közgyűjtemény. Nagyon értékes kutatásokról értesültünk, amelyek a zalai zsidóság életét dolgozzák fel, s megállapíthattuk, ilyen volumenű, ennyire átfogó kötet talán nincs is más régióról Magyarországon. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, valamint a zalai szakma közötti együttműködés lehetőségéről is beszéltünk. Értékes kiadványokkal lettünk gazdagabbak.

– A vidéki zsidóság támogatása mögött létezik kimunkált tervezet?

– A személyes találkozásokban hiszek, ez sokat számít. De indítottunk néhány formális programot is, ami támogathatja a vidéki zsidóság életét.

– Beszéltek a második generációs traumákról. Kiket értsünk második generáción?

– A második generáció rászorultjai traumáinak feldolgozására egy állami közalapítvány, a Mazsök (Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány) írt ki pályázatot. Ez szinte egyedülálló Európában, mert ezzel a magyar kormány elsőként ismerte el a holokauszttúlélők leszármazottainak traumáit, krízishelyzetét. A pályázaton a Mazsihisz és a Mazsök alapítvány konzorciuma nyert. A mostani hatvanas generációról van szó, a statisztika szerint 30-40 ezer fő lehet. A gondjaik enyhítésére összesen 100 milliós forrás áll rendelkezésre. Tudom, sokszor nagyobb bátorság kell a pozitívumokat megsüvegelni, mint kritizálni. De ha valami jó, azt meg kell becsülni.

– Nemrég rendezték meg Budapesten a világ zsidó származású sportolóinak seregszemléjét, a Maccabi Játékokat, amely erős kormányzati segítséget kapott. Mi volt ennek a jelentősége Magyar­ország és a Mazsihisz szempontjából?

– A Maccabi Játékok megrendezésére a játékok európai szövetségénél lehetett pályázni. A Maccabi VAC sportklub attraktív pályázatot készített a budapesti megrendezésért, de a szabályok szerint csak állami-kormányzati és az ország zsidó közösségének szervezeti támogatásával lehetett azt megnyerni. A Mazsihisz természetesen ott állt mellettük, s a kormánygarancia is meg­érkezett. Jelen voltam a legtöbb rendezvényen, 2500 sportoló jött 42 országból, tíz napig a mi vendégszeretetünket élvezték, kiosztottunk 75 ezer adag kóser ételt. Péntek este megtelt a Dohány utcai zsinagóga, s amikor 42 ország zsidó fiataljai énekelték az izraeli himnuszt, az felemelő volt. A biztonság, a szervezés is hibátlan volt. Ez kormánytámogatás nélkül nem ment volna. További ígéret van arra, hogy ezek után létesül egy zsidó sportközpont. Megint azt mondom: ami jó, az jó. A jelentkezés hasonlóan zajlott, mint az olimpiáé, a legvégén Bázellel együtt szerepelt lehetséges helyszínként Budapest.