Fontos jubileumokat ünnepel a nagykanizsai Thúry György Múzeum

Az intézmény első alapító okirata 1949-ből származik, ennek immár 70 éve. És éppen 100 éve, hogy Halis István városi tanácsos hivatali szobájából a városházára került a múzeumi gyűjtemény, amely az elmúlt évszázad alatt – a városlakók és a múzeumi szakemberek jóvoltából – közel 300 ezer darabosra duzzadt. Május 17-én, a múzeumi világnaphoz kapcsolódva e két fontos évfordulóról emlékezik meg az intézmény, emellett egy reprezentatív kiadvány is készül.

Bár a kanizsai múzeum alapításának hivatalos dátuma 1949, több mint 100 éves múltra tekint vissza a dél-zalai városban a múzeum ügye. Az intézmény az azóta eltelt évtizedek mindegyikében kiemelt szerepet töl­tött be a település életében. Ez a tradíció, a múlt iránt való érdeklődés, a jövő nemzedékei részére történő hagyományozás ma is jelen van.

De hogyan is kezdődött?

Halis István 1919-ig hivatali szobájában gyűjtötte a könyveket és a régiségeket. Ezután a városházán adtak át két szobát erre a célra. A Tanácsköztársaság alatt ugyan határozatot hoztak a múzeum létesítésére – még a bélyegzője is elkészült –, de néhány évre mégis megrekedt az ügy. Mígnem 1923-ban az új gimnáziumban (Sugár u. 13.) rendeztek be négy szobát a múzeum és a könyvtár számára. Halis István 1925-ig vezette a két gyűjteményt, azután a kegyesrendi tanárok (Sótonyi István, dr. Kerkay József, Szakáll Gyula, Grujber József) látták el másodállásban a teendőket.

A mai értelemben vett múzeum alapítási évének 1949 tekinthető. Ekkor a múzeumot államosították, 1950-ben pedig a könyvtártól is szétválasztották. Kijelölték a nagykanizsai tájmúzeum gyűjtőterületét is (Dél-Zala). Ebben az évben vette fel az intézmény a Thúry György Múzeum nevet. Az államosítást követő néhány hónapban dr. Szentmihályi Imre a múzeum vezetője, 1950. október 23-tól pedig dr. Kerecsényi Editet bízták meg az intézmény irányításával.

– A következő időszakban Kanizsa múzeuma rohamos fejlődésnek indult, a tárgygyűjtés következtében kinőtte helyiségeit, így 1952-ben az Erzsébet tér 11. szám alatti épületbe költözött – meséli Száraz Csilla igazgató. – Nem sokkal később a szomszédos épületben is raktárt kellett létesíteni, majd 1962-ben a kanizsai múzeum is megyei tanácsi kezelésbe került, s egészen 2012-ig megyei intézményként működött.

A gyarapodó gyűjtemények bemutatására a Művelődési Minisztérium 1968-ban megvásárolta a Fő úti épület nyugati szárnyát. Itt nyílt meg 1983 őszén az új állandó kiállítás „Erdő és ember Zalában” címmel, mely 1997 végéig volt látogatható. Az időszaki kiállításokat 1981-1998 között a múzeum kezelésében lévő úgynevezett Városi Képtárban (Vasemberház) rendezték.

– A kanizsai múzeum jelentős gyűjteményei dr. Kerecsényi Edit néprajzkutató igazgatása alatt (1962-1983) alakultak ki – folytatta Száraz Csilla. – A néprajzi gyűjtemény a Dunántúl egyik legjelentősebb, több mint 18 500 darabból álló kollekciója lett, míg a helytörténeti gyűjtemény a polgári korszak pótolhatatlan tárgyegyütteseivel gyarapodott. Kiemelkedő továbbá Grünhut Alfréd híres numizmatikai gyűjteménye, amit a város 1922-ben vásárolt meg a múzeumnak. A ma már közel 9000 darabos együttes többek között görög, római vereteket, Árpád-kori pénzeket és a vegyesházi veretek csaknem teljes sorozatát, illetve ritka erdélyi fejedelmi érméket tartalmaz. A képzőművészeti gyűjtemény számos hazai, kitűnő alkotó – Benczúr Gyula, Székely Bertalan, Egry József, Gulácsy Lajos, Barcsay Jenő – műveiből ad ízelítőt. Több Nagykanizsáról elszármazott művész ajándékozta a gyűjteménynek alkotásait, így például Sas Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet életművét bemutató festmények is a múzeum tulajdonába kerültek, ahogy Ősze András múzeumra hagyott dél-amerikai gyűjteménye, ami országosan is egyedülálló. A régészeti gyűjtemény is kiemelkedő. Dr. Horváth László – aki 1984-től 2006-ig vezette a múzeumot – kitartó szakmai munkája nyomán az M7-M70 autópálya építéséhez kapcsolódó megelőző feltárások alkalmával előkerült leletanyag is a Thúry György Múzeum gyűjteményét gyarapította. A 2006-ban nyílt Emberek, utak, kapcsolatok – Dél-Zala évezredei című nagyszabású állandó kiállítás keretében már az újonnan előkerült reprezentatív régészeti anyag is bemutatásra került.

A következő fontos dátum a múzeum életében 2013, amikor­is önálló intézményként területi múzeum besorolást kapott. Azóta állami és önkormányzati támogatásból, pályázati forrásokból és a helyi civil szervezetek segítő szándékával működik az intézmény, mely mostanra komoly szemléletváltozáson is átesett.

– A kanizsaiaknak fontos a múltja, ezt a támogató környezetet megpróbáljuk kamatoztatni, azzal, hogy mindenki számára nyitottá és reményeink szerint érdekessé tettük az intézményt – hangsúlyozta Száraz Csilla, aki a közösségépítést tartja az egyik legfontosabb lépésnek az elmúlt években. – Szoros kapcsolatot ápolunk az iskolákkal, a fiatalok számára rendszeresen tartunk múzeumi órákat, amelyeken játékos formában ismerkedhetnek a különféle korok leleteivel. A városban működő civil szervezetekkel is remek az együttműködés, sok esetben közös programokat, kiállításokat szervezünk.

A kettős évfordulóhoz kiadvány is kapcsolódik, a kanizsai intézmény a múzeumok őszi fesztiválja keretében szeretné a nagyközönség elé tárni a „Száz év, száz műtárgy, száz történet…” című kötetet, amely egy színes, fényképekkel illusztrált kiadvány lenne. A kötet száz, a múzeum gyűjteményeiben őrzött műtárgyat, festményt, történeti dokumentumot kíván bemutatni a lokálpatrióta kanizsaiaknak és múzeumbarátoknak. A reprezentatív kiadványt 200 példányban tervezik megjelentetni, ezek egy részét eljuttatnák a dél-zalai iskolákba, emellett digitális formában, tárgyanként, a múzeum honlapjára is felkerülne a válogatott gyűjtemény.