Nemzetközi zenészkarriert futott be a gitáros Vörös Attila

Többek között ezt mondta lapunknak Vörös Attila, a Leander Rising zenekar egykori gitárosa, aki ma már elsősorban nemzetközi projektekben működik közre. 2010/11-ben turnégitárosa volt a progresszív power metal színtér egyik vezető csapatának, az azóta már feloszlott amerikai Nevermore-nak, majd dolgozott ezen zenekar énekese, a 2017-ben elhunyt Warrel Dane szólóprojektjében, illetve az ugyancsak a Nevermore családfához tartozó Sanctuary-val is. Jelenleg a black metal műfaj egyik piacvezető zenekarával, a norvég Satyriconnal áll kapcsolatban mint turnégitáros, mellette pedig 2018 óta a zenéjében északi folk hatásokat felvonultató Feröer-szigeteki progresszív rockzenekar, a Tyr állandó tagja.

– Kinyílt a világ, ma már közel sem az van, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor egy zenekar tagjainak egy városban, de legalábbis egy országban kellett élniük – magyarázta Vörös Attila. – Ma a legtöbben az interneten tartják a kapcsolatot egymással, így aztán az sem okozhat nehézséget, ha kontinensnyi távolságra élünk egymástól. Sokkal fontosabb, hogy emberileg, szakmailag összeillő, azonos módon gondolkodó személyek alkossanak egy zenekart, mint az, hogy azonos nemzetiségűek legyenek. Érdekes módon erre mások sokkal hamarabb ráébredtek, mint mi, magyarok. Bár nem szeretem az általánosításokat, de számomra mégis úgy tűnik, a magyar zenészek tartózkodóbbak, kishitűbbek voltak, vagy talán önbizalomhiányban szenvedtek. A lengyelek például jóval hamarabb meglátták a lehetőséget, de a csehek is sokkal korábban léptek. Szerencsére az utóbbi időben nálunk is történtek pozitív változások, egyre több hazai zenész tud nemzetközi szinten is karriert csinálni.

Vörös Attila példákat is említ. Elsőként zenésztársát, a Tyr dobosát, Rieckmann Tadeuszt, majd az énekes Csihar Attilát, aki többek között a legkultikusabb black metal formáció, a szintén norvég Mayhem énekese. Aztán Molnár Mátét, a Finnországhoz sorolt, de valójában teljesen nemzetközi Beast In Black basszusgitárosát, valamint a gitáros Bodor Mátét, utóbbi a skót Alestorm tagja.

– Ebből is látszik: valóban megindult valami pozitív folyamat – folytatta a gitáros. – Magyarország tele tehetséges zenészekkel, akik közül itthon sokan csak vegetálnak. A tehetség ugyanakkor önmagában nem elegendő ahhoz, hogy bekerülj egy nemzetközi projektbe, hiszen a világ telis-tele remek képességű zenészekkel. A YouTube naponta dob fel olyan zenészeket, akik technikailag sokkal képzettebbek, mint a világsztárok többsége. Egy zenekar sikeréhez ugyanakkor önmagában kevés, ha valaki technikás zenész, sokkal inkább a tagok közötti összhangra van szükség. Arra, hogy működjön a kémia.

Vörös Attila azt mondja, számára a Nevermore hozta meg az áttörést, oda egy nyílt meghallgatás során került be. Az éppen aktuális koncertsorozatára készülő zenekar turnégitárost keresett, ő pedig jelentkezett a meghirdetett posztra. Ezzel szerencséje is volt, hiszen a Nevermore akkora név volt a szakmában, olyan szintű referenciát jelentett a velük való közös munka, hogy sorra nyíltak meg előtte a kapuk. A gitáros hozzáteszi, bár a kezdeti lépések nehezek, ám ha bekerül az ember a nemzetközi körforgásba, jó eséllyel hamar tudomást szerez róla az egész szakma. Amikor a Tyr tagja lett, már jónevű, ismert zenésznek számított. Közben persze itthon is folyamatosan dolgozott, nemcsak a Leander Risinggal, hanem a Strength Of Will nevű saját, dallamos groove metalt játszó zenekarával. Hamarosan pedig a Tyr zenészeként is bemutatkozhat a hazai közönség előtt, hiszen a feröeri zenekar aktuális európai koncertsorozata – amely során a holland Heidevolk és a folk-metalos hazai Dalriada a turnépartnerük – április 21-én éri el hazánkat, a három zenekar a budapesti Barba Negra Music Clubban lép fel.

– Egészen különböző stílusokban próbálhattam ki magam, ami számomra is kihívást és tanulási folyamatot jelentett – folytatta a nemzetközi karrier előnyeinek ismertetését Attila. – Voltak zenekarok, ahol kötött feladatom volt, a Satyriconban például mindent a zenekar vezetője, Sigur Wongraven határoz meg, de a Tyr-ben például az aktuális videokliphez magam alkothattam meg a gitárszólót, annak ellenére is, hogy az új lemez már elkészült, mire tagja lettem a zenekarnak. Nem bánom, hogy az alkotói folyamatban nem vehettem részt, hiszen egy olyan közösségbe kerültem, ahol jól érzem magam. Bár én alapvetően a sötétebb, agresszívebb zenékhez vonzódtam, s ehhez képest a Tyr egy vidám társaság, sehol nem éreztem ilyen jól magam, mint most. Talán ennek is köszönhető, hogy jelenleg nem érzek pressziót vagy bármiféle belső kényszert arra, hogy saját dalokkal jelentkezzem itthon, egyelőre élvezem azt a szabadságot, amit a nemzetközi projektek biztosítanak.