Dr. Bence Lajos, a muravidéki magyar fáklyavivők egyike

Az 1956. július 1-jén Göntérházán született Bence Lajos a muravidéki magyar értelmiség egyik legsokoldalúbb alakja. Magyar nyelv és irodalom szakos bölcsészként dolgozott már középiskolai pedagógusként és egyetemi oktatóként – utóbbi feladatköréből adódóan irodalommal, kisebbségi irodalommal és irodalomelmélettel foglalkozott –, volt a Hidak–Mostovi című tévéadás szerkesztője, újságíró, a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet igazgatója, s ezzel párhuzamosan a Népújság, a szlovéniai magyarok képes hetilapjának főszerkesztője is. Jelenleg ugyanezen lap újságírója, de irodalomszervezői munkája révén is megkerülhetetlen alakja a közéletnek. Kritikai írásai, publicisztikái elsősorban a Szlovéniában élő magyar nemzeti közösséggel, főként annak nemzetiségi politikájával, kultúrájával és kultúrpolitikájával kapcsolatosak. Irodalomtörténeti munkássága úgyszintén a muravidéki magyarságról, annak irodalmáról, társadalmi-politikai és művelődési életéről, valamint a közösségmegtartó és nemzettudatot formáló megmozdulásairól, törekvéseiről szól. Még doktori disszertációjaként készítette el azt az átfogó tanulmányt, ami később Írott szóval a megmaradásért címmel könyv formában is megjelent. Ezt a kötetet – amelynek azóta újabb fejezete is elkészült – máig a muravidéki magyar irodalom enciklopédiájaként tartják számon. Nemcsak Szlovéniában, hanem az egyetemes magyar irodalomtörténetben is rendkívül fontos alapműként tekintenek rá.

– Nagyon kedves barátom és költőtársam, a sajnos már húsz éve elment Szúnyogh Sándor írta egyszer, hogy fáklyavivők voltunk, s valóban igaza volt – mondta a kitüntetés kapcsán dr. Bence Lajos. – Neki volt az a rögeszméje, hogy van itt egy egészen kicsiny magyar közösség ebben a pannon régióban, ebben a multikulturális közegben, amely azt igényli, hogy ne a politikusok, hanem az értelmiség legyen a vezére. Nekünk, az entellektüelleknek kell ennek a kis népcsoportnak az ügyét felemelnünk, hangsúlyozta többször is. Én magam is ennek a gondolatnak próbálok megfelelni, s örülök annak, hogy erőfeszítéseimet ilyen rangos kitüntetéssel, mint a József Attila-díj, mások is elismerik. Amikor megkaptam a díj odaítéléséről szóló értesítést, kicsit utánanéztem, hogy az előző években kiknek a munkásságát ismerték el hasonló módon. Őszintén szólva meglepődtem, hogy olyan nagy pályatársak, mint Tari István vagy Lezsák Sándor is csak az elmúlt években vehették át, holott meggyőződésem volt, hogy ők már régóta birtokolják. Ez évben az erdélyi Király Zoltánnal ketten voltunk valóban határon túliak, akiket kitüntettek vele, amit szintén nagy elismerésnek tartok. Bár hivatalosan négyen voltunk határon túli térségből, de Füzesi Magda és Finta Éva már hosszú ideje Magyarországon él.

Dr. Bence Lajos azt is mondja, mindig is az irodalmi és irodalomtörténeti tevékenységét tekintette elsődlegesnek, a tanítás vagy a napi újságírói munka sokszor hátráltatta is abban, hogy a maximumot hozza ki magából. Vannak el nem végzett feladatai, most ezekre próbál koncentrálni.

– A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet korábbi igazgatójának, a szlovén parlament volt magyar nemzetiségi képviselőjének, dr. Göncz Lászlónak személyesen ígértem meg, hogy az Írott szóval tanulmánykötetet egy nagyobb terjedelmű monográfiává dolgozom át – részletezte terveit. – Ehhez megvan az ösztönzés is, hiszen sorra jelennek meg újabbnál újabb könyvek, s ahogy hallom, az idei könyvkiadási tervek is sok jóval kecseg­tetnek.

Az egyik legtehetségesebb muravidéki magyar fiatal költőnek, a jelenleg az Ember tragédiája című dráma színházi előadásában zongoristaként közreműködő Pál Péternek négy évnyi pihenés után végre összegyűjt egy újabb kötetre való, többször átválogatott, s nagyon megszelektált verse, de a dobronaki születésű Cár Jenő életrajzi adatokat is tartalmazó írása ugyancsak rendkívül jónak ígérkezik. S akkor arról még nem is szóltunk, hogy a több évtizedes, igencsak komoly hagyományokkal bíró Muratáj című folyóirat megújításán is gondolkodik a kiadó Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, mint ahogyan arról sem, hogy milyen parádésan alakul a színjátszás Lendván, ragyogó tehetségeket látok a színpadon. Ezek miatt is érzek késztetést arra, hogy elkészítsem a monográfiát, de szeretném megvárni az említett köteteknek a megjelenését, hogy azokat is belefoglalhassam majd a kibővített tanulmánykötetbe.

Ami a saját szépirodalmi tevékenységét illeti, azzal kapcsolatban is vannak tervei dr. Bence Lajosnak. Bár nemrégiben – a hatvanadik születésnapja kapcsán, három éve – jelentkezett önálló verseskötettel, de azóta is folyamatosan alkot. Bár azt mondja, nem az ő feladata ezt megítélni, de egyetért azzal a megállapítással, miszerint verseinek egyik visszatérő eleme, hogy jó szándékú, baráti intelmeket fogalmaz meg részben a magyar történelmi múlt nagy alakjai, részben a kortársai felé. Ha úgy tetszik, ez a bencei költészet egyik jellegzetessége, azaz ebben is igyekszik teljesíteni a már említett szúnyoghi útmutatást.