Gondolatok, érdekességek Paulovics Zoltán fotókiállításról

Paulovics Zoltánnak, a Zrínyi-gimnáziumban működő Dienes Gyula vezette festőkör tagjának két éve volt a festményeiből kiállítása az egervári várban, most a fotóit tárta a nyilvánosság elé, s nem titkolt célja, a faragásaival is bemutatkozni a nagyérdemű előtt. Tehát fest, fotózik és farag, illetve gyűjt, mégpedig fényképezőgépeket.

Ezúttal vagy ötven fényképezőgépet láthattak az érdeklődők. A legsikeresebb az a szerkezet, amilyent csak a régről szóló filmekben látni. Ez egy igazi lyukkamerának készült doboz, ami a fényképezés kezdetéről árulkodik.

-Ezt mindenki kipróbálja, bebújik a láda mögötti fekete lepel alá és azt látja, hogy a feje tetejére állt a világ. Az emberek a mennyezeten sétálnak! Tegnap gyermekek voltak itt, s nagyon élvezték a látványt – meséli Zoltán, aki igazi természetszerető. Feleségével tagjai a Göcsej SE természetjáró csapatának, gyalogos és kerékpáros túrákon vesznek részt.

-Sőt, zarándoklaton is voltunk már! A gyalogos és a kerékpáros kirándulásokon nagyon közeli az együttlét a természettel. Nem suhan el a táj, van idő rácsodálkozni . Ezeken a túrákon töltődök fel, nagyon sok képemet az itt meglátott, s rögzült pillantok ihletnek – vallja.

Történetiség

A képek történetiséget is rögzítenek. Ilyen a Zalaegerszegi vásártér hangulata címet kapott rész, amelyik 1982-ből ellesett el pillanatokat idéz. Ekkor még olyan állatokat is hoztak a mustrára, amit két embernek kellett vezetni. Mára rohamos gyorsasággal szinte teljesen eltűntek a tehenek a magyarországi falvak istállóiból.

Zolit – ez szinte tükröződik a fotóiról is – sok minden érdekli. A Művészek a színpadon összeállítás arról tanúskodik, hogy sok művésszel találkozott, a kiállított képsorban a Pege Aladár játékáról elkapott pillanat állítja meg az embert. Az Etűdök szemelvényei között az erdei patakról és a lenyugvó nap megfestette fenyőkről készült képek késztetnek továbbgondolásra, keltenek olyan érzést, hogy valahol mi is ott vagyunk, s élőben csodálkozunk rá a csak ott és csak akkor elkapott hangultra.

A zarándoklatok fáradalmas pillanatit, az ezeken észlelt látványokat is tetten érhetjük a Pálos túra és zarándoklat 2016-os fejezetében. A Pálos túra hetvenöt kilométeres gyaloglásból áll, miközben „lát” is az úton lévő.

-A nyakamban lógott a fényképezőgép, így megörökíthettem olyan pillanatokat, amilyenek csak itt vehetett észre az ember – mondja. Ilyen kép a túravezetőről, Csóka Jánosról készült felvétel, aki fehér reverendában egy szikla szirten magasodik, mintha csak nagy gonddal, s bravúrral felállított szobor lenne…

Pillanatok

A Pillanatok képcsoportban az autó tükre mellett üldögélő feketemacska szemez velünk, a Portrék sorban pedig a lánya esküvője előtt, a róla készült felvétel beszél hozzánk élete nagy változásának érzéseiről.

A Camera obscura – képek és gépek címet viselő tárlaton Paulovics Zoltán gyűjteményéből mintegy ötven fényképezőgépet is megszemlélhetett a közönség a vitrinekben. Az obscuráról, ami sötét kamrát jelent, vagyis egy minden oldalról fénytől védett dobozt, amibe a fény egy apró lyukon keresztül jut be, s fordított állású képet rajzol, már volt szó az írásunk elején. A Zoltán készítette masinán túl, a fotós gépek közül az első, egy Smena 8-as kis gép volt, amit bérmálásra kapott.

Később jött a már komolyabb Zenit – E fotómasina, a ma is működő Konicát 1983-ban vette részletre, ennek az ára akkor 3-4 havi bérét tette ki. Látni a masinák között egy rövid életű technikai csodának indult fényképezőgépet is, a Sony Flopi lemezes kamerát, ami közvetlenül Flopira írta a képeket. Ahogy a Flopikat meghaladta az idő ez a fényképezőgép fejlesztés is elavulttá vált…

Egy jókora teleobjektív is lapul az üveg mögött.

A Zalahús történetét is megörökítette

-A fiam a természetfotózás iránt érdeklődött, lest is építettünk itatóval, s akkor vettem ezt az 500-as telét. Ahogy én sem lettem kertész a kertészeti egyetem elvégzése után, a fiam sem a természetfotózást választotta, de azóta is szívesen fotózik. Nem végzetem én sem fotós iskolát, a Zrínyi-gimnáziumban Borbás György volt a rajztanárom, s megfordultam Szabolcs Péter szakkörében is, de leginkább a fotózás érdekelt ebben az időszakban, majd később is. Az egyetem után a ZALAHÚS-nál kezdtem dolgozni, de nem a szakmámban, mert akkor, 1982-ben kapták meg az első számítógépet, s ez jobban érdekelt. A nyolcvanas évek végéig voltam a vállalatnál, fotókon megörökítettem a gyár mindennapi életét is.

Az összes Zalahúsos filmem megvan, ennek 95 százalékát feldolgoztam, 1000-1100 kockát beszkenneltem, közülük 3-400 az, ami szerintem történeti értéket képvisel a gyárról. Digitalizálva meg kellene őrizni ezeket az anyagokat, s nem csak a ZALAHÚS-ét, hanem fel kellene dolgozni az összes megszűnt nagy régi gyárét, amíg megvannak az egykori dolgozóknál az anyagok, de ez már egy másik történet – mondja Paulovics Zoltán, aki egyelőre a festés és fotózás mellett azon gondolkozik, hogy a faragásaiból is összehozzon egy kiállítást.

A tárlat május 30-ig látható a Móricz galériában.