Csak a zsiráf lehet nagyszívű?- Riport a nemzetközi pedagógiai program résztvevőivel

A fenti kérdések elengedhetetlen tartozékai az úgynevezett erőszakmentes kommunikációnak (EMK), amelyről a baki Göcsej Kapuja Általános Iskolában, Rambala Éva tréner jóvoltából tíz éve zajló folyamat révén olvasóink már sokat tudnak, hiszen a párját ritkító pedagógiai modellt igyekszünk nyomon követni.

Ezért kísérte lapunk fokozott érdeklődéssel a héten zajlott tréninget, amely kétéves Erasmus pályázat segítségével valósulhatott meg, s a bakin kívül csak egy makói iskola vesz részt benne Magyarországról.

A partnerek Portugáliából, Törökországból, Finnországból, Olaszországból (Muhos, Gaziantep, Partinico és Seixar városokból) kerültek ki. A felsorolás is jelzi, eltérő fejlettségű és társadalmi hátterű országok tanintézményeinek a munkatársai figyelhették a bemutató órákat Bakon. (A pályázat vállalása szerint a baki gyerekek és kísérőik tavasszal majd a török, magán fenntartású elitiskolába utazhatnak.)

- Az interneten kutakodva olyan pályázatra leltem, amit régóta kerestem – mondta a szakmai program végén, a kedd esti tapasztalatösszegzés és vacsora kavalkádjában Baráti Eszter (Kinga nővér), aki a makói egyházi iskolából érkezett, s a baki iskola igazgatója, Garamvölgyi György mellett a szóban forgó szakmai együttműködés motorja.

- Korábban már megismerkedtünk Rambala Évával és az EMK-val, tudtuk, szükségünk van rá. Nem is gondoltuk, hogy ekkora lesz az érdeklődés, s öt országra terjed ki 2018 végéig a tapasztalatcsere. Nagyon sokat tanulunk a baki kollégáktól, akik most 13 tanárt fogadtak. Nem is jellemző az Erasmus-ra, hogy tanárok képződnek általa, pedig nagy hatékonysággal vihetik tovább az ismereteiket. A program végén beszámolót teszünk le az asztalra, de nem ez a lényeg, hanem az, amit itt most látsz. Innen olyan inspirációval megy haza mindenki, amelyből majd a tanítványaik profitálnak.

Mi már a felsősöknek tanítjuk az EMK-t. Nem egyszerű mélyre ásni magunkban, megtalálni az érzéseket, szükségleteket, s ezután kommunikálni, mediálni a konfliktushelyzeteket. Itt megismerhettük, hogy Európában másutt miképp kezelik ugyanazt a problémát, amivel mi is szembesülünk.

Az EMK módszerét szokás a zsiráf és a sakál nyelvvel leírni. Az empatikus, a másik szükségleteire érzékeny kommunikáció jelképe a zsiráf, mert neki van a legnagyobb szíve a Föld élőlényei közül. A sakált nem is kell magyarázni, a kevéssé szimpatikus állat mások gyengeségeivel él vissza.

„A gyerekkonfliktusok a fejlett és a kevésbé gazdag országokban is majdnem ugyanazok, ez a módszer mindenütt hasznára lehet a tanároknak.” (Paula Susanne Byman)

- Mi Helsinkitől 600 kilométerre Oulu közelében élünk, én 17 fős osztályban tanítok matematikát, angolt és vallástörténetet állami iskolában – mutatta be munkáját Paula Susanne Byman. – A nyelvet osztott csoportban tanítjuk, ideális körülmények között. A gyerekek használják az e-twinning programot, a digitális oktatási eszközök könnyítik az oktatást.

- Az EMK ismert volt?

- Nem, de rögvest utánanéztünk, amikor megérkezett az Erasmus lehetőség. Megnéztük a makói iskola videóit, lelkesedtünk, elolvastuk a könyveket, nagyon megtetszett.

- Szükség van egyáltalán efféle konfliktuskezelésre a világ legjobbjának tartott iskolai modellben?

- Szerintem a gyerekek mindenütt ugyanolyanok. Veszekszenek, összekapnak, kicsit húzzák egymás haját. Mi most kezdünk beleérezni, az EMK milyen eszközt ad a kezünkbe, ahhoz, hogy vidámabbak és feszültségmentesebbek legyenek a napjaink.

„Olvastuk Marshall Rosenberg a könyvét, de gyakorlatban még nem láttuk a működését.” (Figen Polet)

- Az én iskolám magánintézmény, a tehetősebb török szülők gyermekeit oktatjuk, 1000 tanulónk van 6-18 éves kor között – tájékoztatott Figen Polet. Kolléganőivel együtt nem volt könnyű helyzetben a vacsorán, ahol roskadoztak az asztalok a magyaros vendégszeretet jeleitől, bizony, sok sertéshússal.

A gondos bakiak zöldségételekkel készültek a probléma áthidalására. – Én angolt tanítok. A nyelv nagyon fontos ebben a társadalmi körben, a szülők szeretnék a legjobb európai vagy tengerentúli felsőoktatásba küldeni gyerekeiket. (Nem csak arra készülnek tehát, hogy kétkezi vendégmunkások legyenek.)

Figen a munkatársaival együtt el volt bűvölve a baki mintától, leginkább az tetszett benne, hogy a diák-diák, a felnőtt-diák és a felnőtt-felnőtt kapcsolatokban is alkalmazható.

- Egyformán fontos mindhárom interakciós helyzet, a felnőtt is tisztelettel kell, hogy a diákja felé forduljon. A gyerekek egymás közti konfliktuskezelése, a mediáció egészen új utat nyit meg.

 „Soha nem hallottam róla, lenyűgöző, amit itt láttunk.” (Anabela Alvez)

- A miénk a Lisszabon közelében lévő Seixar általános iskolája, 10-16 éves kor közt járnak hozzánk a gyerekek, 700 tanulót 80 pedagógus tanít, én reáltudományokat és angolt oktatok – mesélte a portugál tanárnő, Anabela Alvez. Tizennyolc éve ugyanaz a munkahelye. – Az EMK újdonság volt számunkra, azt hiszem, ezt nekünk találták ki. Nehéz hátterű, feszült gyerekekkel van dolgunk, akik megtanulnának egy másfajta kommunikációt, ami nélkülözi a verbális agressziót. Nem lesz könnyű, tudjuk, de itt Bakon nagy lendületet kaptunk. Nem, nem hiszem, hogy a szülőket gyorsan be tudnánk vonni, talán a gyerekeik...

(Bakon a szülők is részt vettek EMK-tanfolyamon.)

Mit gondolnak, az ő szemszögükből nézve, mi Európa legnagyobb gondja, problémája, kérdeztem végül mindnyájuktól. A tudáshoz való hozzájutás joga? A digitális forradalom? A menekültügy, netán a vallási különbségek?

Paula iskolájában nincsen más nemzetiségű gyerek, de érti, hogy a migration komoly ügye Európának, ez mindenkire hatással van. „Könnyen lehet, azoknak kell majd megoldani, akiket most nevelünk.” A digitális felszereltség nálunk nem gond, ahogy a tudás is széleskörűen elérhető.

Figen Polet úgy látja, Törökországban magánügy a vallási meggyőződés, ebbe nem szól bele senki. Speciális helyzetben van: noha a szíriai határ közelében lévő városban, Gaziantep-ben élnek, ahová hosszú évek óta érkeznek az otthonaikból kibombázott, elüldözött szírek, iskolájukban még sincsenek menekült gyerekek.

A török állam egyébként taníttatja a szír menekült gyerekeket, mondta, ezt fontos és szép gesztusnak tartja. „Az a legjobb megoldás, ha a menekülteket mindenütt bevonják az oktatásba.” Iskolája személyi és technikai felszereltsége a legkorszerűbb tudás megszerzését teszi lehetővé a gazdagabb szülők gyerekei számára.

Anabela Alvez a portugál Seixarban egészen másképp látja mindezt. Az állami iskolába járó gyerekek szülei sok esetben munkanélküliek, vagy aluliskolázottak, akik közt rengeteg a bevándorló. Ők nem évek, de évtizedek óta áramlanak Portugália hajdani gyarmatairól, főleg Afrikából. A nyelvi nehézségek sem elhanyagolhatóak, mivel az afrikai portugál nem azonos az egykor volt gyarmatbirodalom központjában beszélt portugállal.

Mellettük sok a kínai is és természetesen a cigányok, ahogy ő mondja, a „portugal gypsies”. Anabela elmondta, sajnálják, hogy motiválatlanok a szülők, ezért a gyerekeikkel is nehéz elhitetni, hogy a tudás kiemelheti őket a szegénysorból. Az iskolából mégsem menekülnek a tanárok, sőt, érzik, tudják, olykor ők jelentik az utolsó reménysugarat a diákjaiknak. Mi lenne, ha a tanáraik is cserben hagynák őket?!

(A cikk létrejöttében Reizer Ferencé és Beczők Adrienn nyújtott segítséget.)

AZ EMK ELMÉLETE

„Az erőszakmentes kommunikáció célja, hogy létrehozza és fenntartsa azt a gondolkodásmódot, s azokat a minőségi kapcsolatokat és szervezeti formákat, amelyek között mindenki szükségletei kielégülhetnek. Ennek megvalósításáért a figyelmünket a következő irányokba fókuszáljuk: őszinte és egyértelmű önkifejezés, egymás tiszteletteljes és empatikus meghallgatása, önmagunk kifejezése őszintén, a másik kritizálása nélkül.” – olvasható Rambala Éva tréner ismeretterjesztő honlapján.

A módszert az amerikai Marshall Rosenberg (1934-2015) dolgozta ki, aki pszichológusként háborús övezetekben dolgozott túszmentő team-ek tagjaként. Az EMK azzal kezdi a kommunikációs beidegződések átalakítását, hogy megfogalmaztassa az érzéseket, szükségleteket, megfigyeltesse a másik emberben ugyanezeket. Az alkotóelemek sora végül a megfigyelés, érzés, szükséglet megfogalmazása után a kéréssel lesz teljes, amellyel a másik emberhez annak teljesülése reményében fordulhatunk.