Varga Péter festményein keresztül újraéled a természet

A hóval borított táj, egy vízfolyás, s az erdő mélyén megbúvó vad ugyanúgy megragadja Varga Pétert, mint egy tengerparti, sziklás partszakasz. Azonban – mint mesélte – szerencsés helyzetben van. Lakhelye, Gelse, erdőkkel-mezőkkel körülölelt falu. Így ihletért nem kell messzire mennie.

- Sokat sétálok, vagy kirándulok a feleségemmel közösen a környező erdőkben – mondta Varga Péter. – Fényképezőgépet sokszor viszek magammal, megörökítem, ami megtetszik. Aztán később, otthon, a kép alapján próbálom visszaadni, életre kelteni – immár ecsettel – az adott tájat, vagy, az állatokat. Arra törekszem, hogy minél élethűbbek legyenek. Megragad a természet látványa, az illata, ám akár a vad mozgása is. Ha nem vagyok elégedett egy-egy alkotással, képes vagyok újat festeni, vagy addig dolgozni rajta, amíg az elképzeléseimnek megfelelő lesz.

Varga Péter hangsúlyozta: alig másfél évtizede fogott először a kezébe ecsetet. Az impresszionista festők, köztük Monet munkáit kedveli. E művészeti stílus szerint próbál alkotni is. Nem tanult soha képzőművészetet, mindössze annak idején, az iskolában, a kötelező rajzórákon vett részt. Sok segítséget kap gobelinművész testvérétől, Varga Bernadettől és annak férjétől, Tóth Lajos festőművésztől. Emellett pedig, az impresszionista technikákat az internetről, oktató videókból próbálja minél jobban elsajátítani.

- Dolgozom olaj- és akrilfestékkel, illetve akvarellel is – folytatta. – Mindegyikkel más hatást tudok érzékeltetni. Leginkább viszont az akrilt használok, mivel úgy látom, leginkább ezzel tudom a leginkább visszatükrözni a természet kincseit – összegezte az alkotó, aki elárulta: mindig csak egy képen dolgozik, sosem többön, párhuzamosan. S amint elkészül egy festménnyel, tart némi szünetet, s csak azután áll neki a következőnek. Családjától, ismerőseitől rengeteg biztatást kap, azonban jómaga azt mondja: van még mit tanulnia. Számára pedig nem munka, hanem kikapcsolódás a hétköznapok morajából a festés. S a természetjárás, ami az alkotás elengedhetetlen ihletforrása…