A guzsalyas az eleki népi kultúrát hozta Zalába

A mintegy 5000 lakosú település soknemzetiségű együttélést valósít meg századok óta, amelynek a török hódoltság alatti elnéptelenedést követő többszöri mesterséges lakosságbetelepítés az oka. (Jellemzően német földesurak kapják meg a földterületeket, akik Németországból hívnak telepeseket, majd az 1944-es pestisjárvány után Felvidékről. Az úgynevezett munkamigráció is hozott szerbeket, mivel a jó termelékenység miatt egyre több emberre volt szükség például aratáskor. Közismert, a németeket 1945 után tömegével telepítették vissza Németországba.)

A közönség erről hallhatott Kukár Barnabás Manótól, aki a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének filmrestaurátor néptánckutató munkatársa, a Szegedi Tudományegyetem tanára.

- A többnemzetiségű Békés megye német, szlovák, román és német lakossága ma is őrzi azokat a jegyeket, amelyek kulturális tekintetben megkülönböztetik egymástól, valamint a katolikus, evangélikus, református együttélés is meghatározza a különbségeket. Az oktatás kulcskérdés, Eleken vannak nemzetiségi óvodák, iskolák, imaházak, amelyek támogatják a sokszínűség fennmaradását- mondta lapunknak elöljáróban a kutató.

Mindezt elmúlt évtizedekben a térségben készült és saját filmekkel igazolta előadásában, amelyek megmutatták többek között a román nemzetiségűek jellegzetes, úgynevezett joc táncmulatságának táncrendjét. Ezt az ismerkedési formát többnyire vasárnap délután tartották. A román nemzetiségű békésiek az elmúlt két évszázadban főleg mezőgazdasági bérmunkát végeztek a német birtokokon, ekképp a társadalmi elkülönültség okozta azt, hogy eredeti formában, szinte keveredés nélkül maradtak meg a román népi hagyományok.

-Ma már egymástól tanulják meg az újonnan belépő táncosok a dialektust, leginkább Gál László koreográfusnak köszönhetően -mondta az akadémia munkatársa, hozzátéve, az egymásrahatás ma már tapintható, jóllehet, például az új típusú csárdás egyaránt megjelent a németeknél, magyaroknál, míg a románoknál nem.

Az elekiek román néptánchagyományának egyik kitűnő őrzője Szabó Péter, aki 83 évesen is táncol, s azért érkezett Zalaegerszegre, hogy bemutassa, tanítsa táncaikat. Hetven éve táncol, az 1947-ben alakult alapcsapatból már csak ő él, mondja.

-Békés Arad-Torontál megye ékessége volt hajdanán, 1920 után mi ittmaradtunk Magyarországon, Eleken van iskolánk, ortodox templomunk -mondta egyszuszra Péter bácsi, aki még a program kezdete előtt mesélte, milyen élményekkel gazdagodott, amikor a budapesti Román Nemzetiségi Kulturális Vetélkedkedő első helyezettje lett az Eleki Román Nemzetiségű „Röpülj páva” Kör. ­ – A kategóriában épp a joc tánccal nyertünk, megosztott első díjat kapva. 1972-ben nem hitte el zsűri, hogy a táncunk nem „csinált” tánc, hanem autentikus dialektus, meg kellett mutatnom, úgy, hogy a leánnyal, akit gyorsan mellém adtak, először láttuk egymást.

- Eleinte szórakozásból táncoltunk, aztán a sikerek egyre messzebbre vittek bennünket, de a világ is eljött hozzánk. Nálam még japán gyűjtő hölgy is járt, Gyulán ismertem meg, eljött hozzám Elekre, a lakásban mutattam neki a táncokat. Annyifele jártunk az együttessel, fel sem lehet sorolni.

A szombati guzsalyas kezdete előtt nyitották meg az alkalmi viseletbemutató tárlatot a VMK előterében. Hámori Sándor gyűjtő erre az alkalomra eredeti román, sváb viseleteket hozott. A továbbiakban táncház, énektanítás, majd az est végén a Békés Banda népzenei koncertje szórakoztatta a zalai közönséget.