Olaszos vígjáték a csöppnyi udvaron – Anconai szerelmesek a Kvártélyház első évadában

„Zsalaégerzseg, szerteszmaj krem”, ízlelgetjük a pódiumról a (magyar?) szavakat, meg a Kvártélyház-titulust. Elvégre nem tévedünk be naponta a csöppnyi udvarra, ahol esténként mostanában olaszos vigasság üti fel a fejét. Ilyenkor derül ki, mi minden múlik a darabválasztáson. Fontos, hogy a városi szabadtéri program kellően nyári legyen, kellően zenés és könnyű, nehogy már mélylélektani búvárkodásba kelljen kezdeni fülledt estéken, vagy világmegváltó eszmefuttatásokat emészteni. Hagyjuk az őszre-télre, úgyis hamarosan jön a III. Richárd, ha igaz, lesz ott mit áthallani. Nos, idén a megyeszékhelyiek nyáresti színdarab utáni kielégítésére – gondolom, a törzsközönség örömére – a Hevesi Sándor Színház társulata vállalkozott. Tompagábor Kornél rendezőként pedig legfőképp a fiatalokra, az utánpótlásra alapozott. Összeterelte hát a színház stúdiósait egy lelkes, hetvenes évek olasz slágereit takkra tudó alkalmi zenekarral, a hóna alá csapta az Anconai szerelmesek című vígjáték szövegkönyvét, és jöhetett az ötlet- és gegparádé. Színdarabunk, bár a címe afféle reneszánsz itáliai komédiát sejtet, idehaza született Vajda Katalin tolla alatt, és az olasz kisvárost, Anconát idézi. (Adriafüggő zalai turisták is tudják, a csizmaszáron Riminitől kéne még egy kicsit délre menni, ha nem marasztalna a tenger addigra olyan nagyon.) Ebben az Anconában és a színpadon felhangzik az összes olasz sláger, amit kívülről tudunk. Épp e köré a dalhalom köré építkezett a szövegkönyv, amikor Valló Péter Rendező (Nemzeti Színház) addig nyaggatta a nagy szüzséíró elődök tehetségét öröklő Vajda Katalint, míg meg nem írta a darabot, ami aztán egy csomó hazai színházban tarolt.

Képgalériánkba Pezzetta Umberto fotóiból válogattunk.