Horvát látványosság

2024.05.19. 07:00

Adriai 8-as országút, tele nyolcasokkal

A Horvát Idegenforgalmi Közösség budapesti képviseletének adatai szerint tavaly minden eddiginél több, 728 ezer honfitársunk kereste föl Horvátországot. Az idén is valószínűleg sokan terveznek adriai nyaralást, ám odafelé tartva csak kevesen választják a régi, 8-as főutat. A túlnyomó többség a gyorsabb autópályát veszi igénybe, pedig a „Jadranska magisztrala” (adriai országút) sem teljesen elvetendő.

Mihovics József

A Nap üdvözlete a zárai tengeri orgona könyékén

Fotó: TZ HRVATSKA

Bár szűk és kétsávos, ám a horvátok mégis hangzatos, jelzős szerkezetet aggatták rá. Ezzel a jelentőségét akarták érzékeltetni, azt, hogy évtizedekig az egyetlen közvetlen összekötő kapocs volt a teljes keleti partvidéken, amely szorosan a tenger nyomvonalát követve fűzi egymásra a településeket. Északon az olasz kikötővárosnál, Triesztnél indul, hogy aztán a szlovén Koper érintésével Fiume, Zadar, Split és Dubrovnik felé tartson, s a macedón Szkopjénál érjen véget. Teljes hossza 1006 kilométer, ennek több mint a fele, 818 kilométer Horvátország részesedése.

Végig a  part mentén fut a 8-as
Fotó: TZ HRVATSKA

Amikor komolyabb tervezése az 1930-as években felvetődött, igencsak hiányos volt a tengermelléki infrastruktúra. Valós építésének a kezdete igencsak elhúzódott az 50-es, 60-as évekig. Pedig az alapokat még a rómaiak lerakták, akik kisebb szakaszokon közlekedhettek harci szekereikkel. Ennél tovább mentek Napóleon hódító csapatai olyan térségben, amely terra inkognita (ismeretlen, felderítetlen) volt számukra. A teherforgalom akkoriban is jószerivel csak szamárháton zajlott. A francia császárt a remélt gazdasági előnyökön kívül a hadicéljainak elérése is motiválta. A nagymarsall kihelyezett helytartója, Marmont tábornok 500 kilométernyi szakaszt vizionált. Ehhez azonban kevés volt a rendelkezésére álló hét év, az 1806-tól 1813-ig - az oroszoktól elszenvedett vereségig - terjedő időszak, ám így is sok mindent tett, főleg a dalmát területeken. A zerge járta, úttalan utak többhelyütt szilárd alapot kaptak. Összekötötték a Bikovo hegylánc alatti települések jelentős hányadát, egészen a Neretva folyó völgyéig, ami a hegyi lakók ütemes átköltözését, s a termőföldek megművelését hozta magával.

A napóleoni időkből fennmaradt út a Biokovo hegy tövében
Fotó: TZ HRVATSKA

A jugoszláv érában mérnökök százai dolgoztak rajta. Tízezrek a kétkezi munkájukat adták hozzá, s a rájuk kivetett adókkal is áldoztak a cél érdekében. Az építők segítségére volt a köves, sziklás talaj, amelyre könnyű volt szilárd burkolatot (aszfaltot) teríteni. Ilyen munkálatokra került sor 1945-től 1959-ig a sokak által ismert Novi Vinodolski és Zadar között 175 kilométeren, hogy aztán 1964 és 1965 között felgyorsuljanak a folyamatok, köszönhetően a világbanki finanszírozásnak. Az összegből nem kevés, majd félszáz viaduktra és hidra is futotta.

Virág nyílik a Zavratnica kanyont övező sziklaszirten
Fotó: TZ HRVATSKA

A „magistrala” hivatalosan a D8-as út, ami a mi régi 7-esünk megfelelője. (A D jelentése državna, azaz állami.) A nyolcas úgy is értendő, hogy vonalvezetése többhelyütt ezt a számot formázza. Rajta haladva olykor úgy érzi az autós, mintha nem haladna előre, a terepviszonyok miatt visszatérne oda, ahol már járt. Se szeri se száma a hajtűkanyaroknak és a meredek emelkedőknek. Régebben különösen félelmetesnek tűnt, amikor a szakadék fölött hiányzott a védőkorlát. Ezeket most már pótolták, ám így is maradt még számos, belesetek szempontjából különösen veszélyes pont.

Konyhakész a tenger gyümölcse
Fotó: TZ HRVATSKA

A 8-as a gyengéi ellenére sokak szívéhez hozzánőtt, köszönhetően a lélegzetelállító természeti környezetnek, a karcsú hidak és felüljárók sokaságának. Délnek tartva jobb oldalt a szigetek szabdalta azúrkék tenger, balra a hegyoldalak örökzöldje vagy fehér sziklák övezik, helyenként a kőhegybe belevájva fut tovább. Az attraktív út szépséghibája a meglehetős szűkössége, mindössze 5-7 méteres szélessége. Különösen a motorosok kedvelik a kígyószerű kacskaringókat az északi részen, a Senj (Zengg) és a Maslenica-híd közötti majd másfél száz

kilométeres szakaszt (147 km). Itt a Velebit ormairól időnként lezúduló bóra is növeli az úton lévők adrenalin szintjét. A viharos erejű szél miatt nyáron is lezárhatnak útszakaszokat a vasparipák, lakókocsikat vontató járművek, illetve emeletes autóbuszok előtt. Előfordult már, hogy kamionokat borított fel a bóra.

Kézzel enni szabad, sőt ajánlatos

Utunkba két, kagylóiról és osztrigáiról nevezetes hely esik: az egyik a Limi fjord, másik a Ston melletti öböl. A 8-asról mindkettö könnyen elérhető. A puhatestű, ám kívül kemény héjú kagylót (horvát neve školjka) ajánlatos frissen megvásárolni a tenyésztőknél, de bármely étteremben készen is rendelhető. A konyhai eljárás fontos eleme, hogy széles edényben addig főzik, amíg a héjak ki nem nyílnak.

Nem mond ellent az étkezési illemnek, ha a kagyló beltartalmának kinyeréséhez nem használunk kést és villát, kézzel emeljük ki és érzéssel, élvezettel fogyasztjuk el a fehérjében gazdag tengeri csemegét. Ugyanígy a halaknál sem ellenkezik az étkezési kultúrával, ha a flancos eszcájg csak a kopoltyúsok gerincének a leválasztásakor kerül elő. Ilyen esetekre gondolva, jobb helyeken kisebb vizes edényt ás törlő ruhát tesznek a vendég elé, hogy ujjait zsírtalanítsa

És akkor a gasztronómiai különlegességeket tekintve még nem is szóltunk a szabadtéri birkapörgetésről, ami itt-ott még megmaradt a 8-as mentén, szemben az autópálya menti pihenőkkel, ahol teljesen kiveszett.

Sokan az egész mediterrán térség legszebb panorámaútjának tartják. Páratlanságára az autógyártók is felfigyeltek, rendre itt tesztelik és filmezik legújabb modelljeiket. Újabban a több napos, évente ismétlődő CRO Race nemzetközi kerékpáros körverseny több szakaszát is ide hozzák, nyilván turistacsalogató céllal. Az elő- és utószezonban a gyérebb forgalomnak köszönhetően tempósan haladhatunk rajta. Ilyenkor a helyenként található kitérőkben, leálló sávokban lehetőség kínálkozik nézelődésre, gyönyörködésre a tájban.

Körbejárható a Zavratnica minikanyon
Fotó: TZ HRVATSKA

Ha nincs ez az út, amelyre annak idején első alkalommal kényszerből, terelés miatt tévedtem, talán soha nem láttam volna a tüneményes természeti képződményt, a Zavratnica nevű kanyont, amely fölött halad a „magistrala”. A meredek sziklafalak közt húzódó mély völgyet a tenger vájta ki. Szépsége miatt az északi partvidék egyik fő turisztikai látványossága, a Paklenica nemzeti park része. Megéri leparkolni a közelében. Lenyűgöző a türkizkék víz, ahogy a fölötte húzódó örökzöldek avagy csupasz sziklaszirtek tükröződnek vissza benne. A látvány nem egy művésznek, festőnek vagy írónak szolgál(t) inspirációként. A meredek sziklafalak 100 méter magasak. A minikanyon hossza 900 méter, szélessége 50 és 100 méter között mozog. A kis területen száznál is több (130) őshonos növényfaj él, köztük nem egy egzotikus. Gyalog Jablanica felől közelíthető meg, 20 perces sétával. A bátrabbak a hegyi ösvényen is leereszkedhetnek

Cro race kerékpáros körverseny a főúton
Fotó: TZ HRVATSKA

Emlékek közt kutakodva eszembe jut a Fiuméhez közeli Bakarac, ahova ugyancsak elvetődtem. Magával ragadt az ottani sajátos, teraszos szőlőművelés; a meredek, köves hegyoldalon csak erre kínálkozik lehetőség. A gépesítés gyakorlatilag lehetetlen, ezért az évszázadok óta alkalmazott módon művelik a parcellákat. A helyi gazdák büszkék a vodica (vizecske) nevű itókájukra. 

A motorosok élvezik a kígyóvonalszerű, záróvonalakkal felfestett utat
Fotó: TZ HRVATSKA

A habzó bort nagyszemű szőlőfajtából készítik. A pezsgőfajta készítésének a tudományát franciák adták át nekik. A településnek Mária Terézia 1778-ban adományozott szabad királyi város rangot. Az udvar ösztönözte a szőlőtelepítést a meredek lejtőkön, ahol az erdőségeken kívül más mezőgazdasági tevékenységre nem volt lehetőség. Ezért is erőltették a jugoszláv időkben az iparosítást, ami nem kedvezett az agráriumnak és a turizmusra is riasztólag hatott. Különösen az öbölmenti kokszoló üzem szennyezte a vizet és a levegőt, amint az elavult technikát alkalmazva szénhegyeket égettek el. Rendszeráltáskor bezárt az üzem. A Frangepánok és a Zrínyiek egykori földje 1990-ben védett státuszt kapott, ami lendületet adott az új ültetvények telepítésének az elhagyott területeken.

Dubrovnik fölött is elhalad
Fotó: TZ HRVATSKA

Az idő végül is túlhaladt a főút technikai kínálatán, ám a táj szépsége nem kopik az idők során. Gyöngyszem a maga nemében a műemlékekkel teli, több mint háromezer éves Zára, amelyet manapság csak azok keresik fel, akik célirányosan oda tartanak, míg korábban kihagyhatatlan volt. A szerencsésebbek „a világ legszebb naplementéjét” is megcsodálhatták ott, ahogy e természeti jelenséget Alfred Hitchcock jellemezte. A neves filmrendező 1964 májusában járt arrafelé, s a Maraschino cseresznyelikör kortyolgatása közben a riván (partmenti sétányon) esett ámulatba az eléje táruló látványtól, minek után azt találta mondani, hogy a zárai napnyugta a messze földön híres floridai, Key West-i társát is túlszárnyalja. Zárán újabban a márványkőből faragott, 70 méter hosszú tengeri orgona érdemel figyelmet. 

A Bakarac környéki teraszokon terem a vodica (vizecske) pezsgő
Fotó: TZ HRVATSKA

Ennek 35 sípját a szél és a tenger hullámai szólaltatják meg különböző hangmagasságokban. A természet alapú hangszer folyamatosan zenél, ahogy az árapály-és dagály hatására hullámok érik a partfalat.

A tenger szava, az improvizációs „zenemű”, együtt a vörösbe hajló ég és a vízen elterülő aranyhíd pompájával, igazán andalítólag, nyugtatólag hat az emberre.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában