A korábbi szerzetes a rend szigorú szabályairól is mesélt Hévízen

Karnics Tibor hét évig élt Thaiföldön szerzetesként, s mielőtt hazaköltözött, egy dzsungelbe vonult el, hogy idejét elmélyülten, meditációval töltse. Erről az időszakról mesélt az érdeklődőknek, közelebb hozva a keleti kultúrát az európai emberekhez.

– E szerzetesrend szigorúan elkülönül a világi léttől. Több mint kétszáz szabályt kell betartani, amelyek között meglehetősen extrémek is vannak. Ételt például csak naponta egyszer veszünk magunkhoz, s minden, amit elfogyasztunk, az áldott, szakrális. Éppen ezért mindenből szedni kell, de csak nagyon kicsit, s ott, Buddha előtt kell elfogyasztani, mosolyogva – elevenítette fel Karnics Tibor.

Az étel adomány, amit azért kap a szerzetes, hogy elérje a célját és megismerje az érzékszerveken túli világot, magyarázta a keletkutató, felelevenítve: a napi teendők sora hajnali háromkor kezdődik meditációval, amely után rögvest neki kell állni utat söpörni.

– Ez egyben szimbolikus feladat, hiszen ezt, egy másik síkon, karmatisztításként is fel lehet fogni. Ezt az étkezés követi, majd néhány hétköznapi teendő, például a konyhatakarítás, de a lényeg a magányos elmélkedés, egészen este hétig, s ezt az időszakot újabb közös meditáció követi – mondta Karnics Tibor, aki az Egy szelet kelet című előadásában nemcsak személyes élményeiről, hanem az azóta folytatott kutatásairól is beszélt.

A résztvevők azt is megtudhatták, milyen fizikai és lelki folyamatok mennek végbe az emberi szervezetben a meditáció során.