Szoborsorsok I. – a zalaegerszegi Lenin-szobor

1970. november 6-án, a nagy októberi forradalom 53. évfordulóján rendezett ünnepségen avatták fel Marton László Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását az Ifjúsági Parkban, a Lenin úton.  Húsz év múlva, 1990. június 15-én - egy tanácsülési határozat alapján - emelték le talapzatáról a szobrot. A bronzból készült alkotást a városgazdálkodási vállalat telephelyére szállították. A szobor sorsáról beszámolt a Zalai Hírlap 1995. július 14-ei lapszáma: „Lehet, hogy a közeljövőben már az USA-ban, közelebbről a washingtoni Freedom-parkban látható majd az évekkel ezelőtt még a zalaegerszegi Vizslaparkban álló Lenin-szobor, Marton László budapesti szobrászművész alkotása? Meglehet. Mindenesetre a szerdai egerszegi közgyűlésen a képviselő-testület hozzájárult ahhoz, hogy a talapzatáról a rendszerváltáskor elmozdított egerszegi Lenin-szobor „élete” a továbbiakban az Egyesült Államokban folytatódjék. (…)  A történtek vázolása után a szobrászművész így vélte: - Meglepő, örülök neki mindenesetre, hogy vigyáznak rá és szép helyre kerül… Mint ahogy Budapesten is a „múlt rendszer szobrait” elhelyezték méltó helyre, megtekinthetők, mert azért elég csúnya dolog, hogy egy jó szobrot eltesznek, hogy a közönség nem is láthatja… Ha netán valóban Washingtonba kerülne a szobra, ezt a képzőművész így kommentálta: - Jó lenne, persze. Legyen közszemlére téve, hogy ez volt a történelem abban az időben…”

2002-ben Magyar Hajnalka riportjában újra rákérdezett a Lenin-szobor sorsára, mivel a közel hét év alatt nem történt ez ügyben változás. „A mű egy nemrégiben felavatott, közadakozásból megszülető egerszegi szobor kapcsán került szóba. Felmerült ugyanis, talán a gigantikus emlékmű bronz alapanyagát újra lehetne hasznosítani az új szobor javára. Az alkotó azonban elzárkózott az ötlettől, nem csak a terv ideológiai pikantériája miatt, inkább azért, mert egy neves kolléga művét, ábrázoljon is bárkit, mégsem illő beolvasztásra ítélni. (…) Az „ideiglenes állomásozás” úgy látszik Vlagyimir Iljics tekintetében is tartósra sikeredett, hiszen 12 év múltán, ma is a Városgazdálkodási Kft. területén találjuk.” (Zalai Hírlap, 2002. május 18. részlet a cikkből)