Beszélgetés a hévízi származású, most Rómában szolgáló Vértesaljai László jezsuita szerzetessel

Vértesaljai László jezsuita szerzetes, a Vatikáni Rádió magyar adásának felelős szerkesztője a hévízi Szentlélek-templom triduumán – vagyis háromnapos nagyböjti lelkigyakorlatán – tanította e szavakkal a híveket, felhívva figyelmüket: a világ látható rostján, szövetén túl van egy másik világ, amelyet hitünkkel érhetünk el. Ott Isten bizonyossága és szeretete fogad mindannyiunkat, ami erőt ad a mindennapokban.

A hit által

– Most hirtelenjében édesanyámra gondolok, aki 98 évesen is itt ült, a testvéreimmel együtt ebben a templomban. Őt a hit tartotta meg, az, hogy túllátott a nehézségeken. S persze nem egyedül haladt az úton, hiszen együtt erősebbek vagyunk, de mindennel így sem tudunk megbirkózni. Vannak dolgok, amiket csak a hitünk által tudunk megérezni, be- és elfogadni, tudomásul venni. Jézus a mi Urunk, ezért meg kell próbálnunk úgy élni, ahogyan ő parancsolja. Ne a kis kütyüm, ne mások s ne a politika vezéreljen bennünket, hanem ez a benső erő. Megéltem 71 évet, és azt tapasztalom: az igazság előbb-utóbb utat tör magának, ezt pedig egyedül az Úr Jézus Krisztus hozza el a világba – fogalmazott a Hévízről származó jezsuita szerzetes, aki, mint mondta: hazajött, s itt, az édesanyjánál – otthon van.

Ezért is esett oly sok szó a triduum során Szűz Máriáról, és példája nyomán áldozatokról, kitartásról, hűségről, hitről. S arról is, sokszor azért szenvedünk, mert túl erősen ragaszkodunk dolgokhoz.

Engedni, lemondani

– Becsüljük, tiszteljük a magántulajdont, de az élet legfontosabb törvénye nem alapulhat erre – folytatta Vértesaljai László. – Meg kell tanulnunk engedni, lemondani, talán még a nevünk becsületéről is, ha megrágalmaznak. Nem kell nekem mindig a bíróságra futnom; ha van hitem, akkor túltekintek a nehézségeken.

Az evangélium üzenete tisztán kirajzolódik: a dolgok színét és fonákját együtt kell szemlélni, s nem mindenáron ragaszkodni egyik vagy másik megközelítéshez. Példaként állhat előttünk Stabat Mater Dolorosa, a fájdalmas anya, a – nyelvükön oly szépen hangzó –helytálló ember.

Élni s halni…

„Persze, annyi minden vonzhat ide-oda, de fontos helyben maradni: kitartó hűségben, házasságban, papságomban, magyarságomban. Én csak azért szolgálok külföldön, mert az elöljáróim oda küldtek, ám ha ez a megbízatás véget ér, azonnal jövök vissza, mert nekem itt élnem, halnom kell; itt a helyem”, szögezte le a jezsuita szerzetes.

– A reménységünk az, hogy a mi Urunk, a gondoskodó Isten szeretete túlmutat saját erőnkön és a szociális hálón is. Őt senki és semmi nem veheti el tőlünk – bátorította a híveket Vértesaljai László, kijelentve, a hívő ember soha nem lesz istentelen és anyátlan sem, hiszen mennyei édesanyánk – aki végigkísérte fiát, Krisztust a földi életében, s ott van vele a mennyországban is – mindig oltalmaz bennünket.

Hitünk titka: Krisztus

A jezsuita szerzetes arról is szólt, hitünk titka nagyon „egyszerű”: maga Jézus Krisztus, aki vállalta értünk a szenvedést, a keresztútját, amelyen édesanyja elkísérte őt. Ez is összekötötte őket, s ez – számunkra erőt adva – nem csak kettejük zártkörű szeretete volt.

– Máriában, az Úr Jézuson keresztül édesanyát kaptunk. Persze, az ember élete olyan, hogy előbb-utóbb az anyukák elmennek, a fiúk maradnak, majd megöregszenek, s végül mindannyian szülő nélkül maradunk. Ám akkor sem leszünk anyátlanok, hiszen a Szűzanya, ott, a kereszt alatt, megkapott bennünket a Fiától, s mindig velünk van, mellettünk áll – biztatta a híveket Vértesaljai László, aki, mint elárulta, erős emberekkel találkozott Hévízen.

Hit, erő

„Van itt hit, van erő Magyarországon, s ezt a tapasztalatot viszem vissza Rómába”, sommázta a triduum alkalmával felé sugárzó érzéseket a jezsuita szerzetes.