A kölcsön kecske

2024.03.25. 10:00

Nem jó a Földnek, ha ragaszkodunk a tulajdonláshoz

A radiátorba terveztem életet lehelni. Telefonon azt a tanácsot kaptam, hogy szerezzek egy imbuszkulcsot. Gyors Google-böngészés eredményeként megtudtam, hogyan is néz ki. Sajnos hiába rendeztem át a garázst, kétszer, még csak hozzá hasonlót sem találtam. Így átkopogtam a szomszédba, és kölcsönkértem egyet, miután kiderült, hogy három készlettel is rendelkeznek, és szívesen segítenek. Hazavittem, sikeresen megnöveltem a konyhai radiátorban a víznyomást, és visszaadtam az imbuszkulcs-csomót az eredeti állapotában.

Zaol.hu

Tartsuk szem előtt a környezetvédelmi szempontokat!

Forrás: Shutterstock

Eszembe jutott persze, hogy elszaladok, és veszek egyet. Azonban mint a környezetvédelem és a fenntarthatóság szószólója arra jutottam, hogy a számomra legkényelmesebb megoldás helyett inkább jutányos áron (ingyen) kibérelem a szerszámot. Hiszen annyi mindent bérlek már: lakás, kerékpár, zene, filmek, könyv - miért éppen egy imbuszkulcs ne férne bele a sorba? Vagy mégsem? Nézzük meg ezt a dilemmát környezetvédelmi szempontból.

A fenntarthatóság mindennapos tárgyainknál éppen azt jelenti, hogy azokat a lehető leghosszabb ideig használatban tartjuk. Így elkerülhetjük, hogy a természetből kinyert értékes és sokszor ritka nyersanyagokat nagyon rövid idő alatt hulladékká alakítsuk. Egyébként ez a ‘kitermel-legyárt-felhasznál-eldob’ megközelítés alapján működő lineáris gazdasági modell lényege. Ezzel szemben áll a körforgásos gazdaság, ahol az alapanyagokat az ismételt felhasználás révén a lehető leghosszabb ideig bent tartjuk a gazdaságban, a hulladéktermelés pedig minimális.

Vagyis azzal segítem leginkább a Földet, ha az egyszer legyártott terméket újra és újra használom. Én, a szomszéd, vagy bárki, akinek kölcsönadom, odaajándékozom vagy eladom, tovább dolgozik vele. Nem is beszélve arról, hogy egy vízpumpafogót, kőzetfúrót vagy vésőgépet sok esetben csak egyszer használok, és utána csak porosodik, a helyet foglalja, és ráadásul költséges is.

Mennyivel jobb lenne a Földnek is, ha ezekhez az eszközökhöz a hozzáférést, vagyis a használatot venném meg, és nem magát a terméket. A telekocsi intézményével indult el ez a koncepció Magyarországon: ha már úgyis autózunk, akkor vigyünk el másokat is, akik cserébe beszállnak a költségekbe. Erről szól a megosztáson alapuló vagy közösségi gazdaság, ahol csak az eszközök használatáért kell fizetni, nem kell annak fenntartását, javítását vállalnunk.

Mégis miért van az, hogy sokan még mindig ragaszkodnak a tulajdonláshoz? Persze az individualista társadalom, a státusz jelzése, a megfelelés egy bizonyos csoport elvárásainak, mind racionális érvek arra, hogy saját tulajdonukban tudjunk egy-egy tárgyat. Én mégis úgy gondolom, hogy nagyon sokan érzelmi okokból ragaszkodnak ezekhez a dolgokhoz. Pedig egy kölcsönzött menyasszonyi ruhában esküdve vajon nem lesz tartós a házasság? A kölcsönzött ütvefúróval felújított fürdőszobában miért ne esne jól a reggeli zuhany? Ráadásul a szomszédtól elkérni egy szerszámot egy kicsit olyan, mintha a kerítésen keresztül egy titkos baráti kézfogást küldenénk.

Most jut eszembe, tudna valaki kölcsönadni néhány kecskét, hogy rendbe rakják a füvet az udvarunkon?

Szerző: Ihász Csilla

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában