Két időszaki kiállítás a Gébárti Kézműves Alkotóházban

A kiállított kések, bicskák nagyobb része i. Battay Előd, kisebb része Velez Csaba gyűjteményéből származik. Rajtuk kívül még nagyon sok bicskakészítő, illetve gyűjtő remekét csodálhatják meg az érdeklődők.

A kés az ember nélkülözhetetlen eszköze, hiszen késsel eszünk, de munkaeszközként is használjuk. Legyen az a háznál elvégzendő munka, vagy olyan mesterségek, mint a hentes vagy a szabó, amelyek speciális késeket igényeltek, mondta Gyanó Szilvia. A nagykanizsai Thúry György Múzeum néprajzos főmuzeológusa nyitotta meg a kiállítást. A kés nem csukható össze, a bicska ellenben igen, mutatott rá a két eszköz különbségére. Beszélt arról, hogy pengéjét, illetve nyelét milyen anyagokból készítették, saját használatra vagy ajándékba. Az utóbbiak nyelét nagyon kidíszítették, de minden késnek, bicskának érdekes formájú nyelet faragtak, amelyek mindenféle díszítés nélkül is népművészeti alkotásoknak számítanak. Jászberény, Debrecen és Kecskemét mellett a leghíresebb késes központ Szegeden volt a 19. században, gyöngyházberakásos bicskáikról voltak híresek. A Nyugat-Dunántúlon a felsőőri bicska vált fogalommá, de a Mura menti vendek is nagyon szép bicskákat készítettek, mondta el többek között a néprajzos főmuzeológus.

Gyanó Szilvia nyitotta meg a Viseltük, most megmutatjuk című kiállítást is, amely a jurtaházat bemutató kiállítótérben kapott helyet. A tárlat többek között a 19. század végi és a 20. század eleji letenyei, zalakarosi, zalakomári, göcseji, kapuvári, csornai, pátrói eredeti népviseleteket, illetve kicsinyített másukat mutatja be babákon. Elhangzott, hogy ezeket a viseleteket, amelyek életkor, státusz és vagyoni helyzet szerint is különböztek a nőknél és a férfiaknál egyaránt, ünnepnapokon illetve félünnepeken, vagyis vasárnap délután hordták.

Kiss-Molnár István, a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház intézményegység-vezetője a Pengeélen című kiállítás kapcsán a zalaegerszegi Gombócz László bicskakészítő munkáit ajánlotta figyelembe, akitől kérdezni is lehetett a kések, bicskák történetéről és fajtáiról. A nyugat-dunántúli tájegységek és települések népviseletét felvonultató tárlat kapcsán is az ismeretterjesztés jelentőségét emelte ki. A Gébárti Kézművesház a Farsangi nyitott műhelygalériák napjára szervezte meg a két kiállítást, mindhárom program sokakat vonzott.