Európában már csak nálunk működnek fertőtlenítés nélküli fürdőmedencék

A Kárpát-medence különleges geológiájának köszönhetően Magyarország területének több mint 70 százalékán található termálvíz. A földkéreg itt ugyanis az átlagosnál vékonyabb, néhol csak 22 kilométeres, ezért a forró köpeny felmelegíti a felszínhez közelebb lévő rétegeket is. Az ősi óceánok és beltengerek, valamint karsztos vidékek vize azonban nem termelődik vissza korlátlanul, ezért fenntartható kitermelését szigorú szabályokkal kell védeni. Mivel a fürdőturizmus jó üzlet, egymás után nyílnak a wellness szállodák, bővülnek szórakoztató részlegekkel a gyógyfürdők, egyre több vízre van szükségük. Egy márciustól érvénybe lépő kormányrendelet most módosítja a termálvíz kezelésének szabályait, ami egyben a víz pazarlásának is gátat vet. Újdonsága, hogy különbséget tesz gyógyvíz és gyógyhatású víz között.

Magyarországon 278 minősített gyógyhatású kút található. A rangsorban 5 gyógyfürdőjével és 17 gyógyvizet adó termálkútjával Hajdú-Bihar és Csongrád-Csanád vármegye után lakosságarányosan Zala a harmadik helyen áll, 96 fokos vízével a zalakarosi a legmelegebb magyar hőforrás, Hévíz pedig Európa legnagyobb meleg vizes gyógytava.

Mivel nem minden termálvizünk gyógyvíz, az új vízkezelési eljárások rögzítik, melyik fajtával mi a teendő.  A gyógyvíz eredendően tiszta, természetes ásványvíz, amelyet változatlan formában kell felhasználni, magyarázza dr. Vargha Márta, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ vízhigiéniás szakmai szakértője. Nem keverhető más forrásokból származó vízzel, még másik gyógyvízzel sem, és a hűtése is csak hőcseréléssel történhet. Szakhatósági vizsgálatoknak kell megállapítaniuk, hogy összetétele alapján alkalmas-e a fürdőzésre. Az új szabályozásban bevezetett gyógyhatású víz azonban enyhébb elbírálás alá esik, akár 30 százalékban is hígítható, de az összetételének így is ki kell elégítenie a természetes ásványvízre vonatkozó követelményeket.

A víz kezelésének azonban vannak egyéb követelményei is. A fürdőmedencékbe eredendően tiszta víz kerül, de az emberekről szennyeződés jut bele, mondja a szakember. A fertőtlenítés nélküli töltő-ürítő rendszerű úszómedencékben a hetvenes-nyolcvanas években még gyakori volt a tömeges fertőzés. A korábbi, 1996-os szabályozás tette általánosan kötelezővé a szűrő-forgató rendszer üzemeltetését, ám Magyarország 4250 medencéje közül 750 még mindig töltő-ürítő rendszerű, és általában nem fertőtlenített. Ez hungarikum, mondja a szakember. Nincs Európában még egy ország, ahol fertőtlenítés nélkül működhet medence. Mivel gyógyfürdőzés közben jellemzően ülünk, és nem úszunk a medencében, a víz nem kerül a szánkba, így a hányásos-hasmenéses megbetegedések kockázata kisebb. Ezért nem hallunk dizentéria járványokról. Sebfertőzések, nőgyógyászati fertőzések azonban ma is előfordulnak, amivel az emberek sokszor nem mennek orvoshoz, vagy nem kötik össze őket a fürdőzéssel. A szűrő-forgató rendszer alól 1996-ban a gyógymedencék még felmentést kaphattak, pedig összetételétől függően sok gyógyvíz is forgatható és fertőtleníthető, csak nem a hagyományos vegyszerekkel. Ez alól a jövőben már csak akkor kapnak felmentést, ha az üzemeltető igazolni tudja, hogy elegendő víz áll a rendelkezésre, és annak megfelelő a mikrobiológiai minősége. A gyógyhatású vizet viszont hígítani, forgatni és fertőtleníteni is lehet, és ha az ásványianyag-tartalma kellően nagy, még 30 százalékos hígítás mellett is megfelelhet a természetes ásványvíz követelményeinek. Megőrizheti tehát a gyógyhatását, egyben biztonságos is lesz.

A fürdőkből kikerülő meleg, sókat tartalmazó víz leengedése nemcsak pazarlás, hanem természeti károkat is okoz, mondja Vargha Márta, az élővizekbe bocsátott használt termálvizeknek a hőmérséklete és sótartalma ugyanis nagy veszélyt jelent a vízi ökoszisztémákra. Olyan mélységből származik ugyanis, ahol érintkezhet a Föld szénhidrogénkészletével, így magas lehet benne az egészségkárosító szerves szénvegyületek mennyisége, általában nagy az oldottanyag-tartalma, akár a nátrium- vagy a kloridion-koncentrációja.

A geotermikus készletek hasznosítása folyadék- és hőelvonással jár, ami a tározó kimerüléséhez vezethet, ezért kötelező ma már a visszapréselő kutak fúrása, vagyis a víz visszatermelése. Drága eljárás, nem is mindig gazdaságos, de a termálvízkincsünk érdekében elkerülhetetlen. Máris vannak a vízpazarlásra utaló figyelmeztető jelek: olyan, egykor pozitív nyomású, vagyis a maguk erejéből feltörő források, amelyekben fogytán a víz. Vargha Márta Galgahévíz példáját hozza fel, ahol a bolgárkertészeknek már szivattyúzniuk kell az egykor bőséggel feltörő melegvizet. A beavatkozástól viszont megváltozik a víz összetétele, a szívóhatás miatt máshonnan is odaérkezik és ez felhíguláshoz vezet. Ezért ma már új kutat csak az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság engedélyével lehet fúrni. Az elővigyázatosság tehát indokolt, ha nem akarunk kifogyni legnagyobb természeti kincsünkből, a termál- és gyógyvízből.

Szerző: Hanthy Kinga