Az "Éneklő közösségek segítése" kurzus az NMI Petőfi kulturális programjában

Az épület alagsorában kapott helyet ugyanis Gellénháza jó hírét a vármegyében, azon túl, sőt az egész Kárpát-medencében öregbítő, az idén 35. "születésnapjára" készülő Vajda József Népdalkör Egyesület, s a tagjai heti rendszerességgel énekkari próbákat tartanak. Szombaton délután viszont az emeleti előadóteremből a szokásosnál is nagyobb hangerővel addig még sosem hallott nóták szűrődtek ki: cirka 40 zalai dalkörös vajdasági népdalokat tanult.

– Először a települési önkormányzatunk vezetését illeti a dicséret: sikeresen pályáztak a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Művelődési Intézete Petőfi Kulturális Program "Éneklő közösségek segítése" projektre, amely lehetőséget teremt közös népdaléneklésre, új dallamok, dalok megtanulására. Az öt, egyenként 3 órás foglalkozásból álló kurzust Pintér Anikó vasi pedagógus, népzenetanár és férje, a tanulást citeraszóval segítő Hujber Ferenc vezeti – tudtuk meg a lebonyolítással megbízott Kulcsárné Csejtei Mariannától, a házigazda Vajda József Népdalkör szakmai vezetőjétől, aki egyúttal a kapcsolattartó a Nemzeti Művelődési Intézet és az oktató között. Kulcsárné szervezésében az általa szakmailag irányított 6 énekkar: az alibánfai, a babosdöbrétei, a besenyői, a felsőrajki, a gellénházi és a németfalui népdalkörök közel 40 képviselője jelent meg a szombati első alkalommal.

Pintér Anikó "civilben" a büki általános iskola angoltanára, országosan jegyzett népzenetanár, népdalénekes, együttesek, köztük a büki Bíborka és a Keltike népdalkörök, a Rutafa és a Kalinkó Énekegyüttesek, a Kekeri nevet visel családi dalárda vezetője és tagja, a helyi, területi és országos népzenei versenyek zsűrijének ítésze, férje Hujber Ferenc, a táplánkeresztesi Tavaszi Szél Citerazenekar zenésze. Az első alkalommal 7, tőről metszett vajdasági népdalt tanultak meg.

– A vajdasági népdalok közül Borsi Ferenc "A kis Csóka körü van kerítve" című gyűjteményes kiadványból válogattam. Nem könnyű dalok, stílusuk, dallamuk, ritmusuk különleges, a tartalmuk tele szimbolikával, de a zalai dalosok szinte azonnal megértették. Könnyen tanulnak, szép, természetes a hangjuk, fel sem tűnt, hogy 6 különböző csoport tagjai, mintha mindig is egy dalkört alkottak volna, meglátszik, hogy egy kézben vannak – dicsérte "tanítványait" Pintér Anikó.

A következő alkalommal mezőkövesdi népdalokkal ismerkednek, az utolsó foglalkozásra meghívják majd a gencsapáti Zsiványokat, no, nem az útonálló fajtából, hanem akiknek a kezében "muzsikál a száraz fa", vagyis vonószenekar, híres vasi népi együttes. Természetesen kívánságműsor is lesz: amikor Pintér Anikó a zalai dalosok által választott énekeket tanítja majd.