Világszerte 100 millió ember vesztette életét

2024.02.23. 19:08

"A kommunista diktatúra áldozatai mi vagyunk, az egész ország, a mai napig hatóan"

Hadifogolyként, internáltként 700 ezer honfitársunk került a Szovjetunióba táborokba, közülük csak négyszázezren tértek haza.

Arany Gábor

Balaicz Zoltán mondott beszédet

Fotó: A szerző

Ezt az adatot dr. Káli Csaba, a levéltár igazgatója ismertette annak kapcsán, hogy pénteken a Korona Szalonban előadást tartott a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából. A jelképes dátumról 2000-ben határozott az Országgyűlés, mert 1947-ben e napon tartóztatták le  szovjet katonák Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, és hurcolták el szibériai, kényszermunkatáborba. A foglyok, internáltak Sztálin halála után jöhettek haza, többségében 1956 nyarán, őszén, de még évtizedekig megbélyegzettek voltak, számos hátrányt szenvedtek el, és a családtagjaik is.

Dr. Káli Csaba tartott előadást, a háttérben a kivetítőn Kovács Béla szobra látható
Fotó: A szerző

A megemlékezés Balaicz Zoltán beszédével kezdődött, aki kiemelte: a kommunizmus 100 millió halálos áldozatot szedett a világban. De áldozat az az elképzelhetetlenül sok ember is, aki életben maradt, de megfélemlítették, bebörtönözték, elválasztották szeretteitől, kényszermunkatáborba hurcolták, megkínozták, testileg és lelkileg tönkretették, vallatták, üldözték, és megfosztották jogaitól. És ott vannak még a családtagok. Hány család ment tönkre testileg-lelkileg az elhurcolt családtagok hiánya okán, akik valahol az ismeretlenben, egy börtön jéghideg kínzókamrájában, a Gulag valamelyik pokolbéli táborában, egy kitelepítetteknek szánt vagonban, vagy megfagyva az örök hó és jég kíméletlen birodalmában lelték halálukat.

A rendszerváltoztatás éveiben a szüleink generációjában élt a remény, hogy most aztán minden jóra fordul. De csalódniuk kellett, mert a kommunizmustól nem sikerült megszabadulni.

Sokszor ugyanazok az emberek voltak jelen a politikai életben, akik korábban is ott voltak, csak másként hívták magukat. Azt mondták, hogy ők igazából sohasem voltak kommunisták, de a gondolkodásukban ugyanúgy kommunisták maradtak. Igen, kommunisták, kommunizmus nélkül. A politikai küzdelmekben pedig ugyanazok voltak az eszközeik, mint azelőtt. Támadtak, rágalmaztak, és politikai ellenfelüket meg akarták semmisíteni, bár már nem fizikailag, de erkölcsileg mindenképp.

A kommunista diktatúra hatásait máig érezzük, hiszen múltunknak ez a darabja még szinte jelen. A kommunista diktatúra bűnösei és áldozatai közül néhányan még ma is köztünk élnek. Még mindig közvetlenül a bőrünkön érezzük a korszak hatásait.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját ma már megtarthatjuk, és el lehet mesélni a sokáig elhallgatott történeteket. Érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában kik is azok az áldozatok, akikre emlékezünk…. A kommunista diktatúra áldozatai mi vagyunk, az egész ország, a mai napig hatóan.

Az a rengeteg fájdalom, szenvedés, trauma, elhallgatás ugyanúgy része a tudatunknak, mint az akkoriban hibát hibára halmozó gazdasági, szociális, politikai intézkedések sora. A sajnos gyakran tapasztalható mindennapos idegességnek, rossz társadalmi beidegződéseinknek gyökerei közül sok ide vezet vissza. Ezért ma, a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján kicsit önmagunkat is siratjuk, fogalmazott Balicz Zoltán.


 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában