A holt avagy korhadó fa szelíd védőbeszéde

A holt avagy korhadó fa szelíd védőbeszéde

Fenntartható fejlődés? – Természet és környezet különbsége – Mit javasol a biológus? – Kis közösségek megoldásai

A természet biológiai létfeltételünk, bár néha elfeledkezünk róla. Azt reméljük, forrásai végtelenek, az ember ütötte sebeket  pedig hipp-hopp kiheveri.

Változik-e a természet szerepe egy technikai civilizációban? Lehet-e újra fő rendező elv? Egymásra utaltságunk vagy elszigetelődésünk erősödik-e a jövőben? Fenntartható-e az a civilizáció, amit az ember fejlődésnek gondol?  

Ehhez hasonló kérdéseket feszegetett dr. Klein Ákos biológus, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány vezetője a hét elején, amikor a Zalai Falvakért Egyesület KOVÁSZ programjának a vendégeként az egervári helytörténeti gyűjtemény otthonában tartott interaktív, inkább együtt tanakodós foglalkozást, mint szikár előadást.

A fenntartható fejlődés szókapcsolatot gyakorta használjuk, nagyjából tudjuk is, mit értünk alatta: előrehaladásunknak gondolt folyamat, melynek során nem éljük fel a Föld erőforrásait. A természetet vizsgáló kutatók évtizedek óta figyelmeztetnek, a készletek kimerülhetnek, az évmilliós rendbe nem lehet büntetlenül beavatkozni.

Ökológiai válság

Klein Ákos is emlékeztetett: a felszínátalakító emberi tevékenység átlépte a kívánatos határt, Magyarországon 1990-2017 között duplájára nőtt a mezőgazdasági művelésből kivett földterület, ugyanez idő alatt 20 százalékkal csökkent a madarak száma, 28 hétköznapi madárfaj állományai fogyatkoznak. A vadon élő állatok számaránya az összes állatállománynak mindössze 9 százalékát teszi (3 évvel ezelőtti adatközlés!), s ami igazán meglepő, mindössze 100 év alatt fordult meg ez a számadat.

Tehát az ökológiai válság érezhető, de a következményei nem beláthatók, noha az ökoszisztéma valójában maga az a szolgáltatás, amely az életfeltételeinket biztosítja. Az erdő például a filter, ami oxigént ad, a körforgás elemeként megköti a vizet és a szén-dioxidot. A rovarok végzik a beporzást, ami nélkül nincs élelem. Ha a természetet túlszűkítjük épített környezettel, saját jövőnket tesszük kockára. Kérdés, van-e még összhang a fizikai létfeltétel, a társadalmi intézmény, a technológia és a népességszám között.

Közösségi válaszok

A biológus egyetért Lányi András íróval, filozófussal abban, ne pánikoljunk, keressünk kiutat, adjunk közösségi válaszokat a közösség okozta bajokra. A tudást ne az uralom eszközeként használjuk, nem az árubőség a jólét.

Az előadás jelezte a folyamatot, amely során a fejlett és fejlődő társadalmak átértékelik viszonyulásukat a természeti környezethez. A szűkebb élettérért tenni képes helyi közösségek fel kell ismerjék az ember megváltozott lehetőségeit és kötelességeit a környezet formálása kapcsán. Az egészséges, önműködő, változatos és változékony környezethez való európai demokratikus jog visszaszerzése a jelen és jövő generációi számára, a biológiai létfeltétel megértése nem halogatható.

A világ – az ember által is előidézett – globális természeti gondjainak megoldását kicsiben kezdjük, biztatott a biológus. A fejlett társadalmak előbb-utóbb átértékelik a szerepüket a természeti környezetben. Az „előbb-utóbb” ügyben nyilván türelmetlenül szeretnénk pontosat tudni. A szociológia leírja, sosem lehet pontosan tudni, mi lesz az a szikra, mi lesz az az apró kis tény, ami nagy tömegek aktivitását váltja ki – ezesetben az épített környezet túlzott térnyerésében a természet rovására. „Nincs szabad jegy jól haladni a korral”, idézte Klein Ákos Illyés Gyulát, a verssorral utalva arra, hogy nincs biztos recept.

Hogyan kezdjük mégis?

Önkorrekciós kísérletekkel. A saját, a nagy egészhez képest szűk életterünkben jelentkező természetrombolást a magunk eszközeivel fékezhetjük. Néhány ötlet: az odúkat használó madarak nem találnak szállást a kivágott erdők miatt, de mi készíthetünk számukra lakást. A rovarok földben, növényeken tanyázó együttéléseit békén hagyhatjuk, ha nem nyírjuk tövig a füvet, ha hagyunk pár holt fát a kert végében, ahol áttelelhet mindenki, akinek szerepe van az ökoszisztémában, s az ártalmatlan sikló is szívesen napozik majd rajta úgy, ahogy Klein Ákos saját orosztonyi kertjében. A rovarhotelek, méhlegelők ma már nem ismeretlen fogalmak, terjednek is, visszahozva valamit az úgynevezett rendszerbe foglalt rendezetlenségből. Ami a biodiverzitásnak (változatosság) és az evolúciónak (változékonyság) az alapja.

Klein Ákos optimizmusa ragadós lehet: a környezet(védelem) és a természet(védelem) kis közösségeken múlik a 21. században, a természet védelme nem természetbúvárok hobbija.

Jó példák

Üdítő példákról szereztünk tudomást: léteznek az önkormányzó zöld közösségek (Zöld Civil Szervezetek Országos Együttműködése, Kárpát-medencei Gyümölcsész Hálózat; Zalai Zöld Civil Szervezetek hálózata). Zalában virul a VidÉkességeink, fásít a 10 Millió Fa mozgalom (Bezeréd, Orosztony), tudatos az önkormányzati közterület fenntartás, a nyitott kert, a tündérkert mozgalom.

Már csak össze kell házasítani az EU alapelveivel: a környezetvédelmet a gazdaságpolitikába, a társadalmi tevékenységbe integrálni, kötelező környezetvédelem oktatás, a problémát a keletkezési szinten megoldani, a magasabb veszéllyel járó technikát alacsonyabb veszéllyel járóra cserélni, a közösség képessé tétele arra, hogy a környezetéről gondoskodni tudjon.