Régi telek a Balatonnál

A befagyott Balatont a régi időkben egyfajta kereskedelmi útvonalként használták, majd a 19. század közepétől kezdetét vette a téli sportélet is. Ugyanis már a 19. század közepétől elterjedt, a parasztgyerekek körében a kezdetleges fakorcsolya. Majd a 19. század végén megjelentek a korcsolyázóegyletek is, de ebben a körben a korcsolyázás már úri sportnak számított, hiszen cipőre csatoltató acélkorcsolya szükségeltetett a testedzés ezen formájához.

Az 1860-as években, Keszthelyen bukkant fel először, az eredetileg Ausztriából származó fakutyázás szokása. Majd az 1878-as Jég- és Regatta Sportegylet kőnyomatos oklevelén fedezhetjük fel a fakutya naiv ábrázolását. Kezdetben inkább csak a férfiak próbálgatták, majd a 20. század elejétől már vegyes társaságokat látunk a korabeli ábrázolásokon. Nemcsak szórakozáshoz használták a támlás, támla nélküli, fa vagy vas fakutyát, hanem a halászok is ezzel indultak a jégi halászatra, sőt Cholnoky Jenő földrajztudós és kisegítő személyzete is ezzel vett részt a balatoni expedícióján-

Az 1880-as évektől már a jégvitorlázás is jelen volt a Balatonon is. 1886-ban John Harrisch, a Balatonfüredi Hajógyár későbbi művezetője, Magyarországra látogatott. Az angol szakember Norvégiában már kipróbálta a jégvitorlázást, Gyapai Nándor (Lipták Gáborné nagyapja), a Stefánia Yacht Egylet igazgatója pedig buzdította, hogy készítsenek jégvitorlást. Mindezek eredményeként a 19. század végén megkezdődtek a jégvitorlásversenyek. Ebben az időben a Füred Siófok 14 km-es szakaszt 11 perc alatt tették meg. A két háború közti időszakban már élénk jégvitorlázó élet alakult ki, erről is tanúskodik egy 1939-es tudósítás: „A Balatont már napok óta szilárd jégpáncél fedi s az óriási »jégpályát« birtokukba vették a vitorlázók és fakutyázók. Pénteken, január 6-án Balatonkenesén jégvitorlás-ünnepély lesz, amelyet a rádió is közvetíteni fog. IlovszkyJános, a jégvitorlázás egyik úttörője és a vitorlás-szövetség vezetői ismertetik a Balaton téli örömeit a mikrofon előtt.”

A két háború között mind Balatonfüreden, mind Siófokon egyre több szálló vált alkalmassá a téli tartózkodásra, így az élet még inkább felélénkült. 1941. január 1-jén rendezték meg a Balatoni Téli Napokat, amelynek központjául Füredet választották. A látogatók megtekinthették a jégtáncművészek bemutatóit, részt vehettek zenés teadélutánon, bridzsversenyeken, bálokon. A sportheteken változatos versenyszámokban szerepeltek a női és férfi sportolók: jégvitorlázás, jégkő (curling), fakutyázás, műkorcsolyázás, motoros sijárőr, jégkorong-számokból álló megmérettetéseket rendeztek. Az egésznapos sportolás után esténként a hotelekben táncestélyeket, álarcosbált tartottak. A téli jégnapok a farsangi időszak táján színes kikapcsolódást nyújtottak a fővárosi közönségnek, akik általában kirándulásokkal, a jégi halászat megtekintésével, borkostolókkal is egybekötötték szünidejüket.

A jégvitorlások mellett a két háború közti korabeli fotográfiák jégszörföket is megörökítettek, amelyek a széllovas sportra épülve alakultak ki. A Balatoni Szövetség egyes tagjai buzdították a sportembereket arra is, hogy a hokit és a curlinget is népszerűsítsék a tavon, de ezek kevésbé váltak ismertté ebben az időszakban.

A két háború közti időszakban akadt olyan tél, 1928-1929-ben, amikor a tó jege 75 cm-re fagyott. 1931-1932 telén pedig több mint 100 napig tudtak a befagyott tavon korcsolyázni. Ebben az időszakban sok esetben használták a befagyott Balatont, mint egyfajta országutat. 1932 telén így írt a tudósító: „Nagy a forgalom a befagyott Balaton jégországutján. Nemrégen fagyott be a Balaton és ma már az egész tavat vastag jégpáncél borítja. A jégen át megkezdődött Somogy- és Zalamegyék között a közvetlen „országúti” forgalom. Az országutakról teljesen a Balaton jegére terelődött át a forgalom, ami jelentős időnyereséggel jár a két szemben fekvő vármegye lakosságára.”

Olykor azonban akadtak balesetek is. 1935 februárjában már igencsak enyhülni kezdett az idő a tónál, de a befagyott víztükör csábította a szórakozni vágyókat. Így történt meg az, hogy Zamárdinál egy lakatosmester, Kenesén pedig egy fiatal fiú és egy lány merültek bele fakutyájukkal örökre a Balatonba. De ugyanezen a télen majdnem tragédia történt a téli Balatonhoz látogató Habsburg Albrecht főherceggel is, aki jégvitorlázni indult Füredről Siófok irányába. Hamarosan azonban nagy hóesés kezdődött, a tó tele volt rianásokkal, Albrecht főherceg jégvitorlása eltűnt a tavi ködben. Végül kiderült a Füreden riadtan várakozók számára, hogy a főhercegnek és kisérőjének még időben sikerült átjutnia Siófokra, ahonnan telefonon értesítették az aggódó sporttársakat.

Napjainkban minden évben várjuk a hideg telet, esetleg a Balaton befagyását, de nagyon úgy tűnik, hogy egyelőre meg kell elégedjünk a régmúlt idők téli világának felidézésével. ~ dr. Kovács Emőke