Bemutatták a keszthelyi s hévízi ifjú alkotók kötetét

A keszthelyi városháza dísztermében tartott kötetpremieren Manninger Jenő, Keszthely polgármestere azt mondta, emberi érzések tükröződnek az alkotásokban, s azt kívánta: a fiatalok folytassák munkájukat. Kiemelte, e művekben mélyebb gondolatok és érzések is megjelennek, ami „mai világunkban feltétlen érték, hiszen elég felületes minden”. Azt ígérte, megtalálják a módját a folytatásnak.

Papp Gábor, Hévíz első embere arról szólt, olyan fiatal alkotók kaptak most lehetőséget, akik vállalták, hogy akár legbenső énjüket megmutassák a külvilágnak. Mindez iránymutatást, akár példát adhat más diákoknak is, „s erre nagy szükségünk van”. Minderre Keszthely és Hévíz városa büszke lehet, az alkotómunkához pedig további segítséget ígért, mindkét város nevében.

Szemes Péter irodalomtörténész, a kötet szerkesztője úgy fogalmazott, talán e könyv a szerzők számára egy „Takáts Gyula-i, vagy közelebbre tekintve, Szendrey Júlia-i, Egry József-i, Csengey Dénes-i út kezdetét jelentheti”, s reményét fejezte ki, hogy „fiataljaink közül mind többen megjelennek előbb-utóbb szűkebb pátriánk érdemes lapjaiban”.

Szemes Péter elmondta, a kötetben nyolc alkotó huszonnyolc műve olvasható, látható – köztük versek, novellák és grafikák. A fiatal szerzők a Bibó-, a Vajda-, a Premontrei- és a VSZK-iskola diákjai: Bencze Lilien Alexa, Berezvai Barbara, Clausen Anna Solveig, Fauzer Dominika Cintia, Fekete Vanessza, Kovács Ramóna Angéla, Mándi Izabella és Millei Daniella.

A szerkesztő Takáts Gyula – minden művészre, alkotóra kiterjeszthető – vallomásával kívánt további termékeny éveket a fiataloknak: „A költő feladata a maga és a társadalom érdekében is a képességeinek és a tehetségének minél tökéletesebb kiművelése. Csak így alkothatja meg azt a költői szerkezetet, amellyel nemcsak művet teremt, de amellyel maga körül életstílust is ihlet. Így lehet a költő a verseivel az élet alakítója. A vers haszna, vagy úgy is mondhatnám, a célja, olyan érzést sugározni és ébreszteni, amelynek áramkörében vagy amellyel elviselhetőbbé, szebbé teszi a költészet a világot. Értelmesebbé a vers a létezést. A hétköznapi jó életen és az okos cselekvéseken túl (…) olyant adni, amelyben a költészettel foglalkozó ember a teremtés sóját és mézét is megízlelheti”.