A kerecsensólyom az év madara 2024-ben

A kontinentális szinten is kiemelkedő természeti értéket képviselő ragadozómadárral való törődés nem véletlen. Az 1970-es években ugyanis nagyon lecsökkent a ragadozómadár-állomány Magyarországon, a főleg kerecsensólymok száma csappant megjelentősen, mondta érdeklődésünkre a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület zalai csoportjának titkára.

– Szinte a kipusztulás szélére jutottak, egyrészt, mert a peszticid-mérgezések miatt a tojások nem keltek ki, másrészt, mivel ezek solymászmadarak, nagy értékük miatt állítólag Nyugat-Európába csempészték ki őket – fejtette ki Darázsi Zsolt. – Az 1974-ben megalakult a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nagy figyelmet fordított a faj megmentésére. Egyenként őrizték a pár megmaradt fészket az országban, illetve műfészkeket telepítettek, mert a kerecsensólyom a többi sólyomféléhez hasonlóan nem épít fészket. A legelőterületek csökkentése következtében megfogyatkoztak a közepes termetű rágcsálók, amikkel táplálkoztak. Az egyesület ezért még ürgéket is telepített, ami az egyik fő táplálékforrásuk. Mindennek hatására szép lassan gyarapodni kezdett számuk.

Az MME közleménye szerint világállományát 1990-ben 17 400 és 28 800, 2013-ban 6 100 és 14 900 közötti párra becsülték. Európában ennek csak töredéke, mintegy 5 százaléka él. Magyarországról az 1980-as években majdnem eltűnt, akkor az ismert kerecsensólyom-párok száma alig tíz volt. Az akkor kezdődő, a MME által koordinált természetvédelmi munkának köszönhetően napjainkban ez a szám már 150 pár körül alakul.

– Zalában, a Keszthelyi-hegységben több évtizede még fellelhető volt ragadozómadár. Érdekesség, hogy Szent Istvántól kezdve sorra létesültek a solymászfalvak az országban, amelyekben a királyok szolgálatára idomítottak madarakat. Több település nevében fellelhető ez a hagyomány, mint például a Pest megyei Solymár esetében. A kerecsensólyom a zalai Kerecseny község címerében is megjelenik.