Ajándék a Mikulástól - egy kis hóesés

Kipirosodott a kezünk, lefagyott a fülünk, de csak gyúrtuk és dobtuk a hógolyót. Átázott cipőben húztuk fel újra és újra a szánkót a domb tetejére, mert a lejtő végén olyan jó volt belehemperegni a frissen esett hóba. A gyerekek – a közútkezelők annyira nem – régen is megörültek ennek a hófehér csodának. Havazik.

Nagy Betti

1976 márciusában újra beköszöntött a tél a pacsai iskolások legnagyobb örömére, Kiss Ferenc fotója

A december eleji havazás ritkának számított, inkább a január végi, februári hó adott munkát a közútkezelők munkagépeinek. A Zalai Hírlap 1976. február elsejei lapszáma például hírt adott róla, hogy munkába álltak a hóekék, mert további havazásra kell számítani a megyénkben. „- A meteorológia már kora hajnalban jelezte, hogy Zala megyében is jelentősebb hóesésre kell számítanunk, s egyúttal a szél megerősödésére is – mondta Pete István, a KPM megyei Közúti Igazgatóságának szakmérnöke. Az előrejelzés bevált, s már a tegnap délelőtti órákban több centiméter vastagságú hótakaró borította megyénk területének jó részét, elsősorban Zalaegerszeg és Zalaszentgrót térségét, ahol a hó vastagsága elérte a hét-nyolc centit. Nagykanizsa és Lenti környékén kisebb mérvű volt a havazás. A kialakult helyzetnek megfelelően már a kora hajnali óráktól kezdve tizenhárom őrjáratos gépkocsi járta a megye útjait. Sóval hintették fel a veszélyesebb, csúszós útszakaszokat, továbbá 23 rajonos gépkocsi várta, hogy a megadott helyre vezényeljék őket.”

Mire elkészült ez a bejegyzés, és válogattunk fotókat a Zalai Hírlap archívumából arról, hogy a régi gyerekek hogy örültek a frissen esett hónak, addigra el is tűnt. Csak csöpögő ereszek, latyakos utak maradtak utána. Talán visszatér még.