Példás vitézség és önfeláldozó hazaszeretet – Hadak útján a kanizsai könyvtárban

Huszár András amatőr történelemkutató, a programsorozat megálmodója köszöntötte az egybegyűlteket és rövid bevezetőjében méltatta a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred egykori parancsnokát, későbbi névadóját, vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor nyugállományú vezérezredest. Örömmel osztotta meg a hírt a hallgatósággal miszerint a kivételes katonatiszt életműve és katonai pályája nemrég felvételt nyert a Nagykanizsai Helyi Értéktárba.

Majd Balogh László polgármester szólt az egybegyűltekhez. Kiemelte: Nagykanizsa büszke arra, hogy egykor híres katonaváros volt. A mai napig foglalkoztatja az embereket és a kutatókat mind a 48. gyalogezred, mind pedig a 20. gyalogezred története.

Pintér Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár levéltárosa, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány elnöke ez utóbbi alakulat Isonzó mentén vívott ádáz harcairól beszélt. Egy általános áttekintéssel kezdte előadását az ezredről, amely a keleti hadszíntéren edződött meg, mielőtt az olasz frontra került volna. Itt merőben más körülmények fogadták őket, fel kellett készülniük a sziklás terepen való hegyi hadviselésre. Ekkor már itt is anyagháború folyt megmerevedett frontvonalakkal, ahol a cél az ellenség erőinek felőrlése volt pusztító tüzérségi tűz bevetésével.

– Erre válaszul jelentek meg a speciálisan kiképzett rohamcsapatok, akik kézigránátokkal, bajonettekkel és rohamkésekkel felfegyverkezve, sok esetben közelharcban igyekeztek területeket szerezni – mondta Pintér Tamás. – Merész vállalkozásokat hajtottak végre, amelyek során életre-halálra menő kézitusák zajlottak. Nagy János tartalékos zászlós haditette büszkeséggel tölt el, aki egy ilyen roham során tűnt ki bátor magatartásával, amelyért később az Arany Vitézségi Érmet kapott. A kitüntetés rangját és értékét mutatja, hogy az ezredből 12, míg az Osztrák-Magyar Monarchia többmilliós hadseregéből mindössze 1568 magyar honosságú katona érdemelte ki az első világháború során. Szerencsére emléke nem veszett a feledés homályába, hiszen Fülöp András hadszíntérkutató nemrég újította fel Nagy János végső nyughelyét a Vas vármegyei Szőce községben.

A levéltáros szakember részletesen mesélt a 11. isonzói csatáról, amely során hatalmas veszteségeket szenvedtek a szemben álló felek, így a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred is. A szinte felfoghatatlanul nagy számok meglepték a hallgatóságot. Komoly kutatómunkát végzett különböző levéltárakban, amely során számos érdekes hadinapló és térkép került elő.

– Fontosnak tartom, hogy az egykori csaták helyszíneit személyesen is felkeressem – mesélt tovább. – Olasz, szlovén és természetesen magyar kollégáimmal karöltve járjuk a csatatereket, igyekszünk beazonosítani a több mint száz éve lezajlott események pontos helyét. Számos utat szerveztünk már erre a vidékre, ahol megemlékezéseket, koszorúzásokat tartottunk, illetve többnyelvű információs táblákat helyeztünk ki. Erkölcsi kötelességünk, hogy tisztelettel adózzunk hősi halottaink előtt, akik életüket áldozták hazánkért. Fontos, hogy újratanuljuk katonahőseink neveit, akik példás vitézséggel és önfeláldozó hazaszeretetük által vezérelve „dalolva mentek csatáról csatára”.

Befejezésül kiemelte: sok érdekes kutatás zajlik jelenleg is a témában, komoly munka vár még a levéltárosokra és történészekre. 1918. november 11-én ért véget az első világháború, amely alapjaiban rengette meg a világot. Az érdekfeszítő, sokszor megrázó és megindító előadás méltó főhajtás volt az elesett katonák emléke előtt.

A rendezvényt Benke Dániel, a könyvtár munkatársa egy szívhez szóló személyes történettel zárta. Kisfia első találkozását mesélte el a hadisírokkal és az elesett hősökkel, akiket egy szál a sírjukra elhelyezett virággal szeretett volna felvidítani.

Ez is rávilágít arra, hogy mennyire fontos megismertetni a fiatal generációkkal is nagyapáink és dédapáink harcait és mesélni nekik bátor helytállásukról. A hallgatóság soraiban két korábbi előadó is helyet foglalt, Fülöp András hadszíntér kutató és Poprádi Zoltán nyugállományú honvéd ezredes. Czernek István katonai hagyományőrző jelenléte, valamint Gredics Péter gyűjtő első világháborús hatástalanított fegyverei, képei és használati tárgyai tették még kézzelfoghatóbbá a történelmet.

Az év utolsó előadása után most hosszabb szünet következik, a tervek szerint a Hadak útján hadtörténeti előadás-sorozat jövő tavasszal tér majd vissza.