Miénk itt a tér

2023.11.28. 10:00

Nem háromszor, de egyszer, mikor jöttek, akkor biztosan megtöltötték a zalaegerszegi sportcsarnokot – LGT, Hobo Blues Band, P. Mobil

A Hobo Blues Band 1979 februárjában, az országban majdnem hogy elsőként Zalaegerszegen mutatkozott be. Az akkori rossz technikai körülmények között is érezhették, hogy értő fülekre talált ez a zene a zalai megyeszékhelyen.

Nagy Betti

Hobo koncert Zalaegerszegen 1979-ben, Kiss Ferenc fotója

Forrás: ZH-Archívum

„Nincsenek neves zenészek a Hobóban – sőt, talán még állandóak sem. Gyakorlatilag, aki ujjaiban érzi ezt a műfajt, tagja lehet az együttesnek, pár taktus után így lett meghívott vendég a zalaegerszegi Orbán Sándor is. Hota betétjét a Vörös kakasban nemcsak a patriotizmus miatt tapsolták meg… A szinte elfeledett Póka Egon, a sajnálatos balesetet szenvedett Bill, azaz Deák Gyula, s a többiek akár önálló koncertet is adhattak volna Zalaegerszegen. Bizonyára ez sem késik.” Ezen koncertjükön fellépett a P. Mobil együttes is. „De át kellett adni a terepet a P. Mobilnak, a Simlis-show-nak, a Kétforintos dalnak, mely ismét tekintélyes bevételhez juttatta a technikusokat, vagy dobok, hangládák között bogarászókat. Az első részben a gyökerek, a másodikban a hajtások kaptak teret, s ezúttal voltak olyanok, akiknek technikai hiányosságai ellenére a Hobo tetszett jobban.”  (Zalai Hírlap, 1979. február 28.)

Tunyogi Péter, a P. Mobil énekese a Megyei Művelődési Központban (mai színház) tartott koncertjük előtt adott interjút. „– Édesapám, hogy megváltozott itt minden… – mondta érezhető nosztalgiával hangjában. – Én úgy emlékszem, ez valamikor kisebb volt. S a nézőtér is. Hányan férnek be? – Hatszázan. – Te, és lesznek olyanok, akik még emlékeznek rám?” (Zalai Hírlap, 1979. december 9.)

„Nem hiába villogott pirosan a két fénysorompó a zalaegerszegi sportcsarnokban felállított színpadon, hiszen berobogott a lokomotív. Na nem egészen ebben a formában, hanem nagy L-el és c-vel, hiszen a Locomotív GT e névvel vívott ki magának szilárd érdemeket a magyar popzenében. (…) Az LGT, hűen önmagához, igényes, kiművelt zenét szolgáltatott. Bár az új, ismeretlen számokat talán jobb lett volna először lemezről megismerni, hiszen köztudott, hogy a sportcsarnokban nem várhatunk hifi hangminőséget. De aztán következett a Boksz! s vele együtt a közönség hangja is megjött.” (Zalai Hírlap, 1982. december 10.) 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában