Művelődési központ épült a zalaegerszegi Kosztolányi utcában

A Zalai Hírlap 1957. november 14-ei számának hírei közt szerepelt, hogy új székházat kap a Szakszervezetek Megyei Szövetsége. Az építkezés előreláthatólag 1958-ban kezdődik el a Kosztolányi utcai lakótelep mellett és 1960-ra készül el, a számítások szerint 9 milliós beruházással. A klub-, olvasó- és játéktermeken kívül építenek egy 600 személyes színháztermet is.

Nagy Betti

1962-es fotó az elkészült szakszervezeti művelődési központ épületéről

Fotó: ZH-Archívum

A Zala Megyei Építőipari Vállalat kapott megbízást az építkezésre. A létesítmény terveinek bírálatát Budapesten tartották. Kocsis Iván tervező egy H alakú épületkomplexumot tervezett. A nagy H egyik szárnyában kapna helyet az SZTK adminisztrációja, valamint a szakszervezetek irodahelyiségei. Az összekötő szárban a munkásotthon kulturális intézményei foglalnak helyet, valamint itt nyer elhelyezést az étterem. A nagy H másik szárában egy hatszáz főt befogadó színházterem – a szükséges helyiségeivel – kap helyet, tudjuk meg a Zalai Hírlap 1958. április 18-ai számából.

Az ígéreteknek megfelelően 1958. december 16-án megtörtént az épület alapkövének ünnepélyes elhelyezése, erről a Zalai Hírlap másnapi lapszáma számolt be: „Kedden délután 1 órakor ünnepélyes keretek között zajlott le Zalaegerszegen a Szakszervezetek Háza alapkőletétele. A hónapok óta folyó építkezés e rövid időre szünetelt. Az ólomszínű felhőkből lassan szitált az eső, ez azonban nem gátolta meg azokat, akik szívükön viselik a szervezett dolgozók jövőjét. Ennek ellenére már jóval egy előtt több száz dolgozó gyűlt össze az építkezés színhelyén.” Az átadás határidejét 1961. május 1-re ígérték.

A beígért határidők általában kicsit mindig húzódtak, és a számított beruházási költség is egyre növekedett. De 1962. január 27-én végre ünnepélyesen átadták a „kultúra új otthonát” Zalaegerszegen, erről természetesen a Zalai Hírlap is beszámolt, részletesen bemutatva az új épületet. „Áthaladva a Munkásotthon előtti mozaiklapokkal kirakott téren, a főbejárat után az előcsarnok következik. Jobbról balról pénztárak. Tovább pedig a hatalmas szárnyas üvegajtókkal elválasztva a ruhatár. Tükrök, kellemes világítás fogadja az ide érkezőket. A ruhatár pultja a csarnok egész szélességét elfoglalja, így gyorsan, minden tumultus nélkül húzhatja le mindenki a kabátját, kalapját, az elhelyezett nagy tükörben jöhet ezután a frizuraigazítás, néhány ellenőrző pillantás az öltözködésre” (részlet az egész oldalas riportból). A szakszervezeti művelődési központ épületének 1981-ben kezdődő bővítéséről egy későbbi posztban számolunk be.