Megszerette Zalát s annak néprajzkincseit – Gyanó Szilvia

Bár Somogyból érkezett, egyre inkább zalainak tartja magát, a zalai tájegységek értékeit, hagyományait és szokásait kutatja.

– Négy generáció élt együtt a családunkban a somogyi Táska településen – indította a beszélgetést Gyanó Szilvia. – A dédszülők, a nagyszülők, a szülők és ketten a testvéremmel szeretetben, boldogságban. Jó, amolyan álomidőszaka volt az életemnek. Szerencsés lehettem, hiszen mindig vigyáztak ránk, foglalkoztak velünk. Ha éppen ők nem, akkor a szomszédok, keresztmamák vagy a szegről-végről rokonok.

Niklára járt általános iskolába, aztán Kaposvárra került a Munkácsy-gimnáziumba, német speciális osztályba, ahonnan egyértelműnek tűnt, hogy német szakra felvételizik. Fel is vették Szegedre, nyelvi szakra, majd hirtelen ötlettől vezérelve néprajzot kezdett hallgatni. Nagyon megszerette, ezért váltott, sőt, a néprajz mellett a vallásetnológiát is felvette és abból is szerzett diplomát. Közben ráeszmélt: oda tartozik, a Rózsafüzér Társulatokról készített szakdolgozatát élvezettel írta meg.

– Nem gondoltam, hogy bennem van ez a fajta érdeklődés, mégis ott lapult a tudatalattimban – folytatta. – Az elején nem tudatosodott, de valóban a „terepről” érkeztem az egyetemre. Olyan közösséget alkotott a település, ami mára eltűnőben van. Akkor még volt közösség, a dédmamám és a nagymamám népviseletben járt, igaz, már csak feketében. Sokat meséltek, főleg apai nagymamám és anyai nagypapám tartotta fontosnak, hogy hagyományaikat továbbörökítsék. Nemcsak a családi legendáriumból jöttek a sztorik, hanem a falu helytörténetéből is. Ráadásul azok jó részét ők is a nagyszüleiktől hallották, tehát több száz éves történetek váltak ott valósággá. Arról, hogy Fonyódra hajóval jártak a berekben, hiszen akkora víz volt ott. Az is kiderült, hogy a táskaiak jó része egykor Horvátországból települt át Magyarországra.

Gyanó Szilvia már a diplomaszerzés előtt kapott lehetőséget a keszthelyi Balatoni Múzeumban, majd később ott is helyezkedett el. A szőlészet-borászat témakörével, a népművészettel, a pásztorfaragásokkal és a viseletekkel foglalkozott.

– Nem új helyre érkeztem Nagykanizsára, hiszen a Balatoni Múzeumból is rendszeresen átjártam és közösen is készítettünk kiállításokat – folytatta. – Tudományos szempontból nagyon jól összehasonlíthattam a két gyűjteményt, mert ahol az egyik véget ért, ott kezdődött a másik. A tárgyi kultúrában remekül látszanak a különbségek és a hasonlóságok is. Szerveztünk karácsonyi, aztán húsvéti, vagy éppen betyáros, pásztoros tárlatot. Szerettem összerakni a két múzeum anyagát, mert egymás folytatásai. A Thúry György Múzeumba két éve érkeztem. A kollégák ismerték a munkáimat, a temperamentumomat is, de szeretettel fogadtak maguk közé, megtaláltuk a közös hangot.

A kalendáris szokásokhoz köthető emlékeket és tárgyakat gyűjtötte egybe. Azokat a tárgyakat mutatta be, melyek a dél-zalai jeles napok, ünnepnapok köré csoportosíthatók. S ezzel azt a hagyományt, mely az elmúlt évszázad dél-zalai sajátosságait is magán viseli, és a tárgyi emlékekben rögzíti a Nagykanizsa környéki népesség életének jellegzetességeit, népszokásait és a köréjük épülő történeteket.

– Kerecsényi Edit nagy tudású muzeológus után dolgozni megtiszteltetés – emelte ki. – Olyan szuper leírásokat készített, amelyekből mindenki csak tanulhat. Ő felismerte azt, hogy Dél-Zala kivételes kincseket rejt, sokáig megmaradtak az archaikus elemek, talán még a mai napig is, hiszen a tradíciókra jobban figyelnek az emberek. Itt tovább megmaradt a lucázás, a betlehemezés, a regölés. Kerecsényi Edit szépen begyűjtötte az ehhez kapcsolódó tárgyakat, járta a vidéket és szinte megszállottan raktározott, amit mi most értékelünk. Az országos néprajztudomány is elismeri őt, sokan használják tanulmányait, külön öröm, hogy épp Nagykanizsán dolgozott.

Gyanó Szilvia egyébként XXI. századi néprajzkutatónak vallja magát, aki bátran és a közösség érdekében értékekkel tölti fel a közösségi médiát. Idén tavasszal nyílt meg a múzeum Fő utcai épületében a Minél cifrább, annál szebb – A bő szoknyás-gyöngyös necces népviselet Zalában című időszaki kiállítás. A tárlat megvalósításához közel 25 millió forinttal járult hozzá a Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Program Ideiglenes Kollégiuma. Sokat tett azért, hogy ilyen színvonalas gyűjtemény kerüljön a látogatók elé. Kiemelte: ezek a feladatok a támogató környezet nélkül nem mentek volna ilyen flottul, dr. Száraz Csilla múzeumigazgató biztatta, ahogy a többi kollégája is végig mellette állt. Szerencsésnek érzi magát, hogy családias légkör veszi körül.