Gondolatok a magyar fotográfia napján

Egyikük Seres Péter fotóriporter, akinek pályafutása még az analóg korszakban indult. Először csak ismerkedett a technikával, majd amikor egy lapkiadó közelébe került, sok más feladata mellett a fotózás is elkezdte érdekelni. Komolyabban a 2000-es évektől fotózik, amikor már javában benne jártak a digitális világban. A labort felváltotta a photoshop, a kattintások száma megnőtt.  

- Egész egyszerűen, praktikusan többet kattintunk, hiszen, ha már egy képbeállításon sokat dolgozunk, azt meg szeretnénk tartani - mondta a fotóriporter, majd hozzátette: - Egy becsukott szem, egy nyitott száj azt mutatja, hogy nincs meg a pillanat, és ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak. 

Seres Péter tudását másoknak is szívesen átadja, a fotózást már különböző kurzusokon is tanította. Többször megkeresik, hogy mondjon véleményt mások munkáiról, ilyenkor egyaránt rámutat a jó megoldásokra és a hibákra. Úgy gondolja, a jó fotós érti a környezetét, oda-vissza jól reagál rá és a témákra is. A riportalanyban felébreszti a bizalmat, hogy a végeredménnyel mindkét fél elégedett legyen. A jó kép szerinte összképében jó, szerkesztésében, hangulatában és témáját tekintve is olyan, ami a nézőben elindít egy gondolatot, vagy felkelti az érdeklődését. 

Zóka Pál zalaegerszegi fényképész hivatásválasztásában nagy szerepe volt az édesapjának, aki a Magyar Televízió operatőre volt, és másodállásban fotózott. Vállalkozásába fiát, Zóka Pált is bevette, aki a szakmát a fotólaborban kezdte. 8-10 évig tartott ez a sötétkamrás analóg korszak, gépet egy-másfél évig a kezébe se foghatott. Zóka Pál édesapjának segítve vitte a táskákat, a világítást, miközben nagyobb cégeknek dolgoztak, főként tárgy- és épületfotókat készítettek. Az ellesett fortélyokkal, a szaklapokat, tankönyveket forgatva fejlesztette a tudását. 

Ma már keresett, neves fotósnak számít, aki emberekkel szeret foglalkozni. Munkájának 80 százalékát a portré- és műtermi, illetve az esküvői fotózás teszi ki. Fontosnak tartja, hogy hiteles legyen a sorozat, a szertartásokon az érzelmi vonalat igyekszik megragadni. Úgy gondolja, jó szakemberré a fotóst az alázat emeli, az, hogy minden megrendelőhöz és munkához így közelít.  Egyébként, ha az alapdolgok, a kompozíció maximálisan passzol, akkor a megrendelő és a piac mutatja meg, hogy valaki jó fotós-e vagy sem. S hogy mitől jó egy felvétel? Ez ma már szerinte korosztályfüggő. A fiatalabbak vevők arra, ami korábban megengedhetetlen volt akár képkivágásban, akár kompozícióban. A fotó tartalma talán kevésbé fontos, az viszont igen, hogy a helyszín különleges, a kép pedig nagy durranás legyen. Ezzel Zóka Pál szerint nincs is baj, de az alapszabályokra egy igazi fotósnak mindig oda kell figyelnie.