Kirándulóhely társadalmi munkával – Gébárti-tó

Az 1979. augusztus 20-ai tóavató ünnepségen elhangzott, hogy az új szabadidőközpont pillanatnyilag csónakázásra, de a későbbiekben egyéb vízisportokra is alkalmas lesz majd. Az ünnepségre a tó környéke is megújult, a mintegy 30 hektárnyi tavat övező területet fásították, sportpályákat alakítottak ki, pihenőpadokat állítottak, a sétányokat fehér murvával hintették fel. A 8,5 millió forintos munkából több mint 1 millió értéket 80 ezer óra társadalmi munkával a városlakók teremtettek elő.

Elkezdődtek a tó körüli fejlesztések. A Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozói 1981 áprilisában befejezték a víztározót átszelő híd cölöpjeinek leverését. A híd elkészültével könnyen megközelíthetővé válik a sziget, amely ezen a nyáron már strandként üzemel majd. 1982 júliusában megkezdődött a faragóház építése a város üzemeinek és lakosságának összefogásával, valamint az ország különféle tájairól érkezett amatőr fafaragók közreműködésével. 1983 szeptemberében avatták fel a Kézművesek Házát, az ünnepségen Péterfy László, a Magyar Népművészeti Egyesület elnöke elmondta, hogy Tokaj és Velem után az országban harmadikként épült meg művészek és művészetpártolók közös akarataként egy ház, amely alkotóknak, szakköröknek, továbbképzéseknek ad majd otthont.

És hogy a kirándulók szomjan-éhen ne maradjanak, 1988. május közepén megnyílt a tóparton a Fehér Hattyú büfé, mely hétköznap este hétig, hétvégenként este nyolcig várta a vendégeket.