Elfelejtett vendéglátóhelyeink – tejfölös túró a Becsaliban, csapolt sör a Kukoricában (galéria)

A Zala megyei Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat egyik fontos feladatának tartotta a korszerű táplálkozás népszerűsítését, de törekedtek a régi zalai népi ételek meghonosítására is. Most a „korszerű táplálkozás” fogalmán ne vitatkozzunk, hanem nyeljünk nagyokat: a Kertvendéglőben krumpliprósza, a Kulacs vendéglőben túrós rétes, pacalpörkölt és dödölle, a Kukorica Csárdában babos káposzta, a Napfényben kolbászos bableves és kelt rétes, a Véndiófa vendéglőben székelygulyás, ízes és túrós palacsinta, a Becsali csárdában tejfölös túró és halászlé, a Zala vendéglőben vörösboros hegyi pörkölt és túrós csusza. Ez az 1976-os vendéglátói körkép talán felidézi a régi ízeket és éttermeket.

A Zalai Hírlap 1968. június 2-ai lapszáma beszámolt róla, hogy átadják Zalaegerszegen a rossz hírű Mártírok útjai kocsma helyén kialakított új, hangulatos kisvendéglőt, a Kukorica csárdát. A vendéglátóhely megfelelő konyhai felszerelést kapott, s mint írtuk: a korábbi kettő helyett 10 tagú kollektíva szolgálja majd ki a vendégeket. Fitos Ferenc üzletvezető elárulta, hogy meglepetésként, megfelelve a vendéglő nevének, szezon idején tejeskukorica is jár majd az ebéd mellé. 1969 májusában megnyitott a csárda este kilencig nyitva tartó kerthelyisége is, ahol a május eleji szokatlan kánikulában egy este 320 liter sör fogyott el. A jó idő és a sikeres ZTE-meccsek kedveztek a Kukorica csárda forgalmának, ha győzött a ZTE, akkor szinte duplájára nőtt a kerthelyiség forgalma, ha vesztett a csapat, a szurkolók akkor is lehúztak egy-egy pohár sört. A Kukorica csárda épületét kerthelyiséggel, öreg diófákkal együtt lebontották.

Örömmel jelentette be a Zala megyei Vendéglátóipari Vállalat 1962. november elején, hogy a Becsali Csárda télen is üzemel majd, a kerthelyiség helyett kellemesen fűtött szobával várja a vendégeket. Rendelésre vacsorát is készítenek, és változatlanul kapható a csárda különlegessége, az ízletesen elkészített tejfölös túró. Az 1990-es évek elején még kicsit próbált megmaradni a kis csárda, de aztán hiába tiltakoztak a városvédők, gyűjtöttek aláírást, bontásra ítéltetett.