Megtiltották az iskolai imádkozást is

2023.03.26. 06:50

Zala megyei pedagógusok a Tanácsköztársaság hónapjaiban

1919 márciusában az I. világháborúból győztesként kikerülő szövetségesek a Károlyi-kormány számára elfogadhatatlan területi követeléseket támasztottak, így az őszirózsás forradalom nyomán hatalomra került polgári kormány benyújtotta lemondását. A kommunisták és a szociáldemokraták egyezsége nyomán pedig kezdetét vette a proletárdiktatúra időszaka.

Bakonyi Péter / MNL ZVL

Az állami közoktatást népszerűsítő röplap

Forrás: MNL ZVL

A Forradalmi Kormányzótanács megalakulása után az új hatalom az oktatásügy terén is radikális reformok bevezetésére készült. E célkitűzések megvalósításának azonban elengedhetetlen feltétele volt a pedagógustársadalom támogatásának vagy legalább hallgatólagos beleegyezésének megnyerése. Erre elvben megvolt az esély, mert a pedagógusok anyagi helyzetének javítása, az elavult oktatás módszerek megreformálása már régóta váratott magára. Ám a Tanácskormány intézkedései a jobbító szándék ellenére inkább csak újabb konfliktusokkal terhelték az oktatás ügyét.

A Forradalmi Kormányzótanács és a Közoktatásügyi Népbiztosság által eltervezett oktatásügyi reformok megvalósításának egyik fontos előfeltétele volt a tanügyi igazgatás átalakítása és az új irányvonal iránt elkötelezett vezetők kinevezése. Ezt a célt szolgálta a Tanácskormány 1919. április 11-én elfogadott 54. számú rendelete, amely előírta, hogy a megyei, járási, városi és falusi tanácsok hozzanak létre művelődési osztályokat. Ezek intézőbizottságainak feladatává tették a rendeletek végrehajtását, a közművelődés és az iskolai oktatás szervezését, irányítását. Ezzel együtt a rendelet a korábbi igazgatási szervezetet teljes egészében megszűntette.

A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 29-én elfogadott 24. számú rendeletével intézkedett a nem állami nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről. Az 1900-as évek elején Zala vármegye iskoláinak csak elenyésző hányada működött állami fenntartásban, a legtöbb intézmény a Római Katolikus Egyház kezelésben állt. Így aztán az államosítás elrendelése nyomán az állami elemi népiskolák száma, illetve az állami alkalmazásban lévő tanítók létszáma egyik napról a másikra a többszörösére nőtt. Az iskolák átadása nem mindig ment zökkenők nélkül, azt több településen is halogatták, jellemzően a plébános ellenállása miatt. Bár nagy szükség volt a jól képzett tanárokra, a főként gimnáziumokban tanító papok és szerzetesek csak akkor folytathatták pályafutásukat, ha írásban nyilatkoztak arról, hogy többé nem tekintik magukat egyházi személynek.

Az államosítás nyomán rögtön felvetődött a kötelező iskolai vallásoktatás kérdése is. Mivel a Forradalmi Kormányzótanács tartott a vidéki lakosság felzúdulásától, nem született központi intézkedés a hitoktatás betiltásáról, inkább a helyi szervek hatáskörébe utalták a döntést. A Zala megyei direktórium először 1919. március 31-én foglalkozott a kérdéssel és ekkor még megengedőbb álláspontra helyezkedtek. Azonban április 2-án már úgy határoztak, hogy „a vallásoktatás a vármegye összes tanintézetében a legsürgősebben beszüntetendő”. Ennek nyomán nem csupán a hitoktatás szorult ki az iskolákból, hanem ezen túlmenően minden intézményből el kellett távolítani a feszületeket, megtiltották az iskolai imádkozást, a keresztvetést, a vallásos köszöntés (azaz katolikus iskolákban a Dicsértessék a Jézus Krisztus) helyett bevezették a hétköznapi üdvözlési formákat. A felszabaduló időkeretben a tanulókat a különféle propagandakiadványok segítségével meg kellett ismertetni a Tanácsköztársaság vívmányaival. Ezek az intézkedések sok helyütt igencsak felkorbácsolták az indulatokat, több településen nem is engedték iskolába a gyerekeket. Ez történt például Fityeházán is, válaszul a nagykanizsai direktórium karhatalom kirendelésével fenyegette meg a helyi tanácsot, amennyiben nem képes úrrá lenni a helyzeten és a diákok nem térnek vissza az iskolába.

Az állami közoktatást népszerűsítő röplap
Forrás: MNL ZVL

A Közoktatásügyi Népbiztosság intézkedéseinek egy másik csoportja az oktatás kereteinek átalakítását célozták. Többek közt tervbe vették a nyolcosztályos elemi népiskola bevezetését, át akarták szervezni a középfokú oktatást a szakiskolák és az ötéves középiskolák bevezetésével. Más kérdés, hogy az ilyen és ehhez hasonló ambiciózus tervek megvalósításához hiányoztak az előfeltételek, mert hiszen az elemi oktatásban még az osztatlan iskolák kialakítása is szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt. Az olyan intézkedések pedig, mint például az osztályozás vagy az érettségi vizsgák eltörlése nem feltétlenül szolgálták a háborús viszonyok miatt amúgy is zaklatott diákság javát.

A tanácskormány fontos szerepet szánt a pedagógusoknak a kommunista ideológia terjesztésében, nemcsak az iskolai falai között, hanem azon kívül is. Részben ideológiai célokat szolgált a Tanítók Országos Szakszervezete is, amelynek zalai csoportjai március végén kezdtek megalakulni. Annak érdekében, hogy a tanítók és tanárok képesek legyenek ellátni a reájuk rótt feladatot, a megyei művelődési osztályok több alkalommal szerveztek politikai-ideológiai átképző tanfolyamokat. A képzésekre Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Keszthelyen és Tapolcán került sor, s a környékbeli pedagógusoknak kötelező volt a megjelenés. A pedagógusok feladatai közé tartozott a május 1-jei ünnepségek megszervezése és lebonyolítása is. Így aztán a tanítók a diákokkal együtt tanulták az internacionálé szövegét, vörös zászlókat készítettek és gyakorolták a felvonulás koreográfiáját. Több helyen az ünnepi beszéd megtartása is a tanító feladata volt.

Amennyire az a fennmaradt iratokból kiolvasható, a Tanácskormány oktatásügyi reformjai erősen megosztották a zalai pedagógusokat. A tanítóknak, tanároknak volt egy szűkebb csoportja, amely már a korábbi évtizedekben is aktív szereplője volt a Zala megyei közéletnek. Az oktatás, az iskola iránti tenni akarásuk, a társadalom problémái iránti fogékonyságuk, valamint korábbi közéleti szerepükből kifolyólag ők az új rendszerben is vezető pozícióba kerültek. Például a nagykanizsai tanítók sorából kiemelhetjük Szalay Sándort, aki iskolaigazgatói megbízatása mellett a város szellemi elitjének is egyik kulcsfigurája volt. Évekig szerkesztője volt több helyi lapnak, emellett verseket írt, sőt tagja volt a nagykanizsai szabadkőműves páholynak. Ő volt a tanítóegyesület elnöke is. Szintén közismert szereplője volt a város életének Földes Miklós tanító és felesége, Valkovszky Olga tanítónő. A zalai sajtó gyakran emlegette a korán megözvegyült zalaegerszegi tanítónő, Madarász Andorné nevét is, akit főként a különféle jótékonysági akciók állandó résztvevőjeként, valamint a modern pedagógiai elvek gyakorlati alkalmazása kapcsán került előtérbe. Közülük és a hozzájuk hasonló pedagógusok közül kerültek ki a művelődési osztályok munkatársai, a szakszervezeti csoportok vezetői. De ott találjuk őket a pedagógusok számára szervezett átképző tanfolyamok előadói között is. Azt viszont nem könnyű megállapítani, hogy politikai tekintetben valójában mennyire azonosultak a proletárdiktatúrával.

Propagandafüzet első oldala
Forrás: MNL ZVL

A pedagógusok többsége azonban inkább csak sodródott az eseményekkel és meglehetősen ambivalens módon viszonyult az új rendszerhez. A zalai népiskolai tanítók közel kétharmada egyházi fenntartású iskolában tanított, sokuk számára az államosítás elrendelése bizonyos előrelépést jelentett. Nemcsak a komoly terhet jelentő kántori teendőktől szabadulhattak meg, hanem a plébánoshoz fűződő alárendelt helyzetük is megszűnt. Elvben anyagi helyzetük is rendeződni látszott. Persze szép számmal akadtak olyan tanítók is, akik továbbra is eleget tettek kántori teendőiknek vagy szabadidejükben magánházaknál folytatták a hitoktatást.

A Tanácsköztársaság bukása után rövidesen helyreállt a régi közigazgatási rend és megkezdődött a kommunista hatalom kiszolgálásával vádolt személyek üldözése. A büntető- vagy fegyelmi eljárás alá vont pedagógusok többsége tagadta, hogy bármi köze lett volna a kommunizmushoz. Általában arra hivatkoztak, hogy az iskolák államosítása után kötelesek voltak engedelmeskedni a felettes hatóságok utasításainak, lényegében kényszer hatása alatt cselekedtek. Ellenben Andrássy János, Zala megye egykori oktatásügyi népbiztosa nyíltan kiállt a Tanácsköztársaság oktatási reformjai mellett. A bíróság előtt az alábbiakat mondta jegyzőkönyvbe: „Azt belátom, hogy a ma iskolájában a nevelés ügyét nem szolgálhatom, mert mint a vád írja: Nem taníthatom hazafiságra, törvénytiszteletre és munkára az ifjúságot. Én csak olyan iskolában taníthatok már, ahol önálló gondolkodásra, öntudatos munkára és a haladás utáni törekvésre nevelhetem az ifjúságot, mert csak e háromban látom biztosítva népem boldogulását és hazám felvirágzását."

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában