Fel kell ismerni a jeleket, amik szabadságunkat veszélyeztetik - emlékezés Nagykanizsán

Balogh László polgármester emlékező beszédében elmondta: a kommunizmus megbocsáthatatlan bűne nem pusztán abban áll, hogy gondolkodó, cselekvő és érző embereket küldött halálba vagy a börtönök és idegen földek fogságába, hanem abban, hogy a felejtés fátylát kívánta e tettére borítani.

- Ha egy ilyen hatalmi eszme uralomra jut, akkor legyalul mindent, ami a történelem szövetéből kiemelkedik, eltöröl mindent, amiért érdemes élni és halni – folytatta. – A kommunizmus eszméje az aljasság eszméje, amely évtizedekre meghatározta életünket. De, mi magyarok egyszer már legyőztük az aljasságot és a felejtés ürességét; az emlékezést újra elültettük, hogy lányaink és fiaink büszkék lehessenek mindazon kezekre, akik ápolták és gondozták annak ágait. A kommunizmus eszméje itt kopogtat, s nem engedhetjük, hogy újra diadalt arasson az emberi üresség és aljasság dicstelen gondolata.

Majd Cseresnyés Péter állt a mikrofonhoz. Szerinte arra a kérdésre, hogy vajon van-e különbség a XX. századi kommunista diktatúra és a mai, brüsszeli, akár terrorcselekményeket is lehetővé tevő egyik oldalról hanyagnak tűnő, de egyben elnyomó politika között, egyértelmű igen a válasz.

- Éppen ezért fel kell ismerni azokat a jeleket, amelyek szabadságunkat veszélyeztetik - folytatta. - Például azt, hogy a hazai baloldaliak listázásra buzdítanak, és már listáznak embereket. Kanizsán is vannak erre jelek. Aki nem az ő szekerüket tolja, már közvetetten fenyegetik. Itt, 2023-ban. Tehát, fel kell ismerni a jeleket, mert 1990-ben kivívtuk a szabadságot ellenükben és nem hagyhatjuk, hogy azt újra elvegyék tőlünk. Nem fogjuk engedni, hogy a magyar emberek sorsáról ne a magyarok döntsenek. Nekünk az a dolgunk, hogy kiálljunk a hazánkért, a szabadságunkért és a jövőnkért.

Ezt követően a pártok és civil szervezetek képviselői koszorúzták meg az emléktáblát.