Díszoklevelet vehetett át Horváth Olga, a kanizsai kórház szakasszisztense

A Magyar Ápolási Egyesület több mint tíz esztendeje, 2011-től ünnepli a magyar ápolók napját, minden évben nagy nyilvánosság előtt megköszöni az ápolók elhivatott tevékenységét, ez alkalomból kitüntetéseket adományoz.

- Horváth Olga, a Kanizsai Dorottya Kórház gyermekosztályának intenzív terápiás szakasszisztense 17 éves kora óta dolgozik a nagykanizsai kórházban – folytatta Boros Károlyné, a zalai szervezet elnöke. – Érettségi után elvégezte a gyermekszakosító képzést, gyermekápoló lett. Szorgalmasan dolgozott, a beteg kisgyermekekkel megtalálta a közös hangot. Ajándékokkal lepte meg a betegeket, ha kellett, vigasztalta őket. A gyermekosztály kollektíváját jól összetartva karácsonyi ünnepséget szervezett, mindenkinek egyénre szabott verset írt, ezzel örvendeztette meg munkatársait. Szervezője, intézője, résztvevője volt évente az elhízással küzdő gyermekek táborának. Dolgozott az ambulancián, az osztályon, a kezelőben. Közben a Gyermekintenzív terápiás szakasszisztens képzést is sikeresen elvégezte. Kis kitérő után 2003. július 3-án újra visszajött dolgozni a gyermekosztályra, újult erővel vetette bele magát a munkába.

Hozzátette: kreatív ötleteivel díszítette a folyosókat, kórtermeket. Szabadidejében sokat tesz az egészséges emberek szabadidős tevékenységének sokszínűségéért. Kávécukorgyűjtők csoportjának találkozóját szervezi, maga is elismert cukorgyűjtő. Vendégházat üzemeltet, sőt mézeskalácsműhelyben dolgozik. Számos közösségépítő rendezvényt megálmodott, megtervezett és kivitelezett. Kezdettől az Erzsébet táborok szervezésének, lebonyolításának lelkes önkéntes segítője. Nagykanizsai mentéstörténetek, egészségügyi intézmények történetének kutatásában vett részt, helytörténeti könyv társszerzője.

- Tavaly június óta a gyermek szakrendelőben dolgozom – fogalmazott Horváth Olga. – Ha bárki belép osztályunk folyosójára, két dologban is felfedezhet engem. Egyik a folyosón látható festmények, melyek kitalálásában nagyobb, elkészítésében kisebb szerepem volt: a képeket együtt készítettük a gyerekekkel, munkatársaimmal nagy lelkesedéssel és örömmel. A másik pedig osztályunk logója, egy maci doktor, aki futva viszi a segítséget. Ez a logó díszíti munkaruhánkat. Szerencsés vagyok, mert a munkatársaim kiválóak, az osztályon és a szakrendelőben is, és a családom miatt is, szeretnek, elfogadnak és támogatnak mindenben. Visszatekintve az elmúlt negyven évnyi ápolói tevékenységemre elmondhatom, hogy ezzel is szerencsém volt. Olyan helyen dolgozhatok, ahol legtöbbször sikerélmény kíséri munkánkat. Igyekeztem a tudásom legjavát beleadni, empátiával, szeretettel gyógyítani, de tudom, nem mindig sikerült, én is emberből vagyok.