Könyvet írt a világot járt Hegedüs Lilla

Persze merész lenne párhuzamot vonni Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regénye és Lilla blogbejegyzéseiből született kötete között, de mégis. Valahol mindkettő egy élettapasztalaton alapuló őszinte vallomás. Bizonyára emlékeznek az olvasók, amikor beszámoltunk a perui önkéntes útról, ahol nehéz sorsú gyermekeket tanított három héten át. Majd tudósítottuk Önöket, ahogy január elején Thaiföldre repült csupán egy odaútra szóló jeggyel. A távol-keleti kalandok sora egy kutyamenhelyt működtető thai-német házaspárral való találkozással kezdődött, majd hétről hétre színesedett, bővült, gazdagodott feledhetetlen élményekké, valamint máig tartó családi kapcsolatokká az utazás. Szó szerint, ugyanis fogadott mamák – köztük Savon Pouk, aki 2014-ben nyitotta meg kambodzsai iskoláját - , testvérek lettek mindazok, akik csupán néhány hétre adtak szállást, ellátást Kambodzsában, Vietnámban, Indonéziában. Tavasszal még India volt a következő tervezett úti cél, ám a sors valahogy mégis úgy hozta, hogy előbb hazatérjen szeretteihez, némi erőt merítsen a folytatáshoz. Fél év pihenés itthon, aztán 2023 elején jöhet majd a három hónapos ashram Indiában.

- Vietnámban autista fiatalokkal foglalkoztam, ez számomra nagyon más perspektíva volt. Teljesen más szeretetnyelvet kellett megtanulnom, amiért máig hálás vagyok – emlékszik vissza a 27 éves egerszegi lány. - A vietnámi háború szörnyű következményeként (vegyi támadások) nagyon sok autista él ott, minden második ilyen szociális otthon autista otthon. Kambodzsával, Peruval ellentétben itt nem a szegénység, hanem ez a betegség jelenti a társadalom egyik legnagyobb kihívását. Addig angol nyelvet tanítottam, itt teljesen másban kellett segítenem. Szerencsére Peru óta vezettem blogot, amit Indonéziában összefogtam, átfésültem. Úgy érzem, nagyon személyes vallomás lett, emellett remélhetőleg gyakorlati jó tanácsok esetleg olyanoknak, akik szeretnének külföldi önkéntes munkát vállalni. Ahogy befejeztem a könyvet, rájöttem, számomra is egy gyógyulási folyamaton segített át. Erősebb, önállóbb, türelmesebb, elfogadóbb lettem az elmúlt fél év alatt. Gyászoltam, mivel közben elvesztettem nagypapámat, aki nagyon közel állt hozzám. Más szemmel látom a világot, a tapasztalataimat pedig nagyon szívesen osztom meg másokkal.

Ha a gyakorlati részét nézzük, Lilla viszonylag jólétben élt Lisszabonban, előtte Zágrábban, aztán ahogy telt az idő, egyre kevésbé lett fontos számára az anyagias világ. Eladta felhalmozott javait, hátizsákba pakolt és elindult. Mire visszaért hónapok múlva Magyarországra, a hátizsák ugyanúgy tizenkettő kilós maradt, ám tartalma szinte teljesen kicserélődött. Ruhákat, emlékeket kapott ajándékba, ékszereket vett, hogy mást kisegítsen, miközben ő maga is ajándékozott, selejtezett. A szárnyaló, kalitkából kiszabaduló madár mint szimbólum nem véletlenül szerepel a L-Élek című könyv borítóján is.

- Egy ismerősöm kiposztolta a könyvemet, aztán nem sokkal később egyik szombathelyi ismerőse elolvasta, aki aztán megkeresett. Ő azóta elutazott Thaiföldre, nagyon várom a beszámolóját, hogy mi történt vele. Úgy érzem, sokan szeretnének önkéntesek lenni, ám nincs még bennük annyi bátorság vagy elhatározás, esetleg információ, hogy elinduljanak. Nem vagyok aktivista, ám bátran vállalom ezt az életformát és szívesen beszélgetek a tapasztalataimról – mondta a fiatal világutazó.

Abban egyetértettünk, abszolút nem volt véletlen a hazatérés sem, a könyvnek meg kellett születnie, a traumákat, az olykor igenis fájdalmas lelki fejlődést, az örömteli pillanatokat, a fizikai tapasztalatokat meg kellett osztania másokkal. Lillát a távol-keleti önkéntes munka végén már várta egy stockholmi állás, ám egy nappal az indulás előtt visszamondta a repülőjegyet, majd nyáron hazatért, hogy a hegymagasi Szászi Birtokon a vendéglátásban dolgozzon. Mellette egyetlen kenyérkereső marketinges távmunkája maradt, illetve alkalomadtán fordít.

- Eleinte nem igazán tudtam, hogy pontosan kivel szeretném megosztani ezeket a történeteket, ezért maradt a Kedves Olvasó megszólítás. Nemrég elmentem egy Hellinger-féle családállításra, s a terápia során szembesültem egy számomra döbbenetes élménnyel, tudással: volt egy méhben elhalt ikertestvérem. Soha nem értettem, hogy miért vettem életem során többször például kettő pólót kétféle színben, miért volt sokszor hiányérzetem, miért vagyok ennyire energiával teli vagy éppen olykor nyughatatlan. Most már értem, s megfogadtam, hogy következő könyvemet az elvesztett testvéremnek ajánlom. Indonéziában már nem vállaltam önkéntes munkát, hanem összegeztem addigi utazásaimat. Öt napot töltöttem Balin, ám túlságosan kommersz volt számomra, így elvonultam egy közeli, kvázi lakatlan, apró szigetre öt hétig. Írtam, jógáztam, a helyiekkel ismerkedtem. Nagyon mulatságos volt az, hogy három étterembe jártam. A változatosság kedvéért egyikben reggeliztem, a másikban ebédeltem, a harmadikban vacsoráztam. Az írás közben elkezdtem újra rajzolgatni, amit gyermekkoromban annyira szerettem. Elmentem búvárkodni, a tengeri teknősöket tanulmányoztam, rajzolgattam. Ott tényleg megpihentem, a belső gyermekre figyeltem. Az idilli környezetben arra az elhatározásra jutottam, hogy visszamondom a svéd vízgazdálkodási projektmenedzseri munkát, mert mégsem az én világom. Helyette most jógaórákra járok. Mindent összegezve izgatottan, ám mégis felkészültem várom Indiát.