"Hajrá Nagykanizsa, Ferikém, nagyon jó a csapatod!"

A tősgyökeres kiskanizsai Sneff Ferenc a mai napig szívesen emlékszik arra, hogyan találkozott először a sporttal. Elmondta: az általános iskola 7. osztályában egy iskolai úttörőolimpián az egykori vasút pályáján játszottak iskolák közötti mérkőzést. Az ottani edzők felfedezték, szóltak, hogy járjon edzésekre. Annyira megszerette a labdarúgást, hogy egészen az érettségig a MÁV-NTE igazolt labdarúgója volt, az utolsó években az NB III ifjúsági csapatában szerepelt.

- A Cserháti szakközépiskolába jártam, hogy majd mérnökként folytatom a tanulmányaimat, ám az érdeklődésem a sport felé fordult - folytatta. - A főiskolán a matematika-testnevelés szakot választottam, 1990-ben diplomáztam. Akkor még nem kapkodtak a pedagógusokért, egy évet Surdon dolgoztam matematikatanárként, közben a galamboki focicsapatban rúgtam a bőrt. Aztán átcsábítottak az ottani általános iskolába, ahova szívesen mentem, és 22 évet töltöttem el. Emlékezetes időszak volt, rengeteg élménnyel. Ezután következett a Péterfy-iskola, ezzel együtt 33 éve vagyok a pályán. Nemrég készítettem egy statisztikát: 16 diákolimpiai sportágban készítettem fel gyerekeket, ebből 13 sportágban az országos döntőig jutottunk és 12-ben dobogóra állhattak a tanítványaim.

Sneff Ferenc közel 25 éve készít fel fiatalokat a játékos sportverseny-diákolimpiára. Kezdetben csak a megyei döntőbe szerettek volna jutni. A gyerekek nagyon lelkesek voltak, sokat edzettek, készültek szorgalmasan. A kanizsai intézményben még lelkesebb csapattal szerepelhettek, már az első évben megnyerték a megyei döntőt, s azóta minden évben a Kőrösi-Péterfy, vagy a Péterfy csapatával Zalában az élen végeztek. Sőt rendszerint az országos elődöntőbe jutnak, négyszer szerepeltek az országos döntőben, melyből két alkalommal a dobogóra is felállhattak.

- Az egyik, talán a legnagyobb élményem is erre az időszakra tehető - tette hozzá. - Szombathelyen egy országos elődöntőn szerepeltünk, az ottani erős iskolákkal mértük össze a tudásunkat. Két intézmény mindig remekel, az egyiket le kellett győznünk, hogy a döntőbe kerülhessünk. Nemrég az egyik viadalon a szervezésért Horváth Zoltán, egykori főiskolai tanárom felelt. Most is beleborzongok, amikor a mikrofonba azt kiabálta: "Hajrá Nagykanizsa, Ferikém, nagyon jó a csapatod!" Ez a biztatás akkora erőt adott nekünk, hogy nem egy, hanem mindkét szombathelyi gárdát megverve jutottunk az országos döntőbe, ahol a dobogóra állhattunk. A lendületünk nem hagyott alább, minden évben, most is heti legalább három edzéssel hangolódunk a játékos sportversenyre.

Sneff Ferenc a baráti társaságával sportrajongóként gyakran látogat különféle rendezvényeket. Most is megvan a bérletük a november 4. és 20. között rendezendő női kézilabda Európa-bajnokságra, három meccset néznek meg a szlovéniai Ljubljanában.

Sneff Ferenc a stafétát Jeszenői Csabának, a Rozgonyi-iskola testnevelőjének adta át.