Szívtipróból a nemzet ünnepelt költője lett Kisfaludy Sándor

E fogadalmat egy 20 éves ifjú, Kisfaludy Sándor tette a 18. század végén, abban az időben, amikor a közigazgatás és a hadsereg nyelve a német, a törvényhozásé és az egyházé pedig a latin volt, magyarul úri körökben nemigen beszéltek. 

Kisfaludy állta a szavát. Bár felnőtt életének első szakaszát a napóleoni háborúk és országos hírű szerelmi kalandok sorozata töltötte ki, sosem feledkezett meg fogadalmáról. A 19. század első harmadának legnépszerűbb és legsikeresebb költője lett. 

Zala nagyjai közül Deák Ferenc után legtöbbször az ő nevét említik az írások. S földijeink közül haláluk után a legrövidebb időn belül a haza bölcsének és Kisfaludy Sándornak állított szobrot a hálás zalai utókor. 

A Dunántúl egyik legősibb nemesi családjának, az Árpádházi Csák nemzetségnek a sarja volt. Apja Kisfaludy Mihály (1746–1826), anyja a szintén zalai nemes Sándorffy Anna (1755–1788) volt. A kilenc gyermek közül öt Sümegen született. Sándor volt a legidősebb. 1772. szeptember 27-én látott napvilágot. (Legkisebb testvére, a később szintén neves költő Kisfaludy Károly volt.) 

Sümegen élt 6 éves koráig, ekkor a család Tétre költözött. 1783-tól a győri bencés gimnázium tanulója lett. Tehetséges diák volt, több nyelven beszélt, s ebből az időből származnak első magyarul írt verspróbálkozásai is. Kitűnően tanult, s több hangszeren (hegedűn, zongorán és oboán) is játszott. Győrben életre szóló barátságot kötött két zalai társával, Skublics Imrével és Péteri Takács Józseffel. 

Pozsonyba vezetett az útja, 1788-tól a királyi katolikus akadémián filozófiát, majd apja biztatására jogot tanult. Érdeklődése azonban inkább a politika és a kultúra felé fordult. Figyelemmel kísérte az országgyűlés eseményeit, s magyarságtudata itt kapott erős érzelmi töltést. Ugyanakkor rendszeresen járt a német színházba, s eredetiben olvasta Goethe, Lessing, Schiller munkáit. A magyar irodalom nagyjai közül főleg Zrínyi, Gyöngyössy, Virág Benedek és Bessenyei műveit kedvelte. 

Írogatott is, de főleg német szépirodalmat fordított. S vonzotta a nyüzsgő pozsonyi élet. De nem sokáig volt ebben része, mert apja hazarendelte Tétre joggyakornoknak a jogi tanulmányokkal egyre kevésbé törődő fiatalembert. Hogy az apai felügyeletet lerázza, kadétnak jelentkezett az Erdélyben tartózkodó Sándor-Lipót huszárezredbe. 9 hónapot töltött ott, majd anyai nagyanyja, Sándorffyné Tarányi Terézia közbenjárására sikerült elérnie, hogy Zala vármegye ajánlásával 1792 végén bekerült a bécsi magyar testőrségbe. 

A világirodalomban jártas, művelt, kiválóan hegedülő, jóképű, daliás termetű hadnagy a bécsi társaságok közkedvelt vendége lett. Óriási sikere volt a nőknél. (Már korábbról is ismert néhány gyengéd kapcsolata – Pozsonyban a német Wenstein Terike, Erdélyben az etédi Gyopáros Anikó –, de Bécsben se szeri, se száma nem volt gáláns kalandjainak.) Szerelmei között tudhatta Mária Terézia lányát, a nála sokkal idősebb Krisztina hercegnőt, s a kor leghíresebb balerináját, Medina Máriát is. Ez utóbbi nemcsak a szerelem gyönyöreiben részesítette, hanem fejlesztette olasz nyelvtudását, szélesítette műveltségét is. Miatta járt rendszeresen hangversenyekre és a bécsi operába. Itt ismerkedett meg Beetho­vennel, s kötött barátságot a formálódó magyar értelmiség legjobbjaival, többek között Batsányi Jánossal. Bár eredetiben olvasta a világirodalom klasszikusait (Tasso, Petrarca), még inkább erősödött benne a „lebecsült” magyar nyelv ápolásának fontossága. 

1795 szeptemberében hazalátogatott. Skublics Imre segítségével Hosszúfaluban megismerkedett a Vas megyei alispán lányával, Szegedy Rózával. A művelt lánynak tetszett a testőrtiszt, de óvatos volt, mert a fiút elkísérte bécsi kalandjainak híre. Így a badacsonyi szüret után Gógánfán történt lánykéréskor nemet mondott az elutasítást addig nem ismerő hadnagynak. 

Kisfaludy visszatért Bécsbe, de a kikosarazás „édes, kínos emlékezete” elkísérte további katonai pályáján. 1796-ban több társával „ellenkezés és lázadás” miatt kizárták a testőrségből. Milánóba helyezték, majd francia hadifogságba került. Itáliába vezető útjáról naplót írt, melyben többek közt – a női bájak vidékenként változó sajátosságairól elmélkedett, miközben szerelmi kalandok sokaságával „mulattatta magát”. (Naplója és levelezése a korszak egyik különleges kortörténeti értékű, ma is élvezhető emlékező prózája.) 

A sors kegyeltjeként Dragui­gnanba került, ahol D’escalpon kisasszony segítségével tökéletesítette francia nyelvtudását, s Petrarca-verseket olvasott. Petrarca szonettjei adták az ötletet ahhoz, hogy megalkossa saját zárt rímképletű magyar lírai dalformáját, két-két keresztrímből és két-két párrímes sorból álló tizenkét soros versformát, amelyet ma is Himfy-strófának nevez az irodalomtörténet. 

Kiszabadulása után Klagenfurtban, majd a Rajna mentén katonáskodott. Továbbra is élénk szerelmi életet élt. (Leghíresebb kapcsolata Pepi grófnő volt.) De gondolatai egyre inkább visszatértek Szegedy Rózához. Skublics Imre segítségét kérte: „iparkodjál barátodnak meghódítani ezt a természetemmel megegyező leányt… Szívem teli vagyon vele.” Napló­jában ezt írta: „Kötve vagyok Zalához… ennek kies vidékeiben kezdé kifejleni szívemben a szerelem.” Versei is egyre inkább neki szóltak. 

Döntő fordulat állt be életében 1799 nyarán. Lemondott katonai rangjáról és hazaköltözött. 1800 januárjában feleségül vette a kiengesztelt Szegedy Rózát. Öt évig Kámban laktak, majd Sümegre költöztek Kisfaludy szülőházába. Itt éltek halálukig. (A ház, ahol a költő – két részletben – mintegy 45 évig élt, ma is áll, emlékkiállítás található benne.) 

A kalandos, kicsapongó élet véget ért. Kisfaludy 32 éven át, Róza haláláig hűséges társa volt feleségének, beilleszkedett a hagyományos vidéki életbe, irányította a gazdaságot. Mellette táblabíróként részt vett a vármegye közéletének formálásában is. 

Az irodalmi hírnév 1801-ben kapta szárnyra. „A kesergő szerelem”, amelyet álnéven jelentetett meg, hatalmas sikert aratott. Kisfaludy ezután felfedte kilétét és megírta a lírai regény második részét a „Boldog szerelem” címmel. A két mű közös címe „Himfy szerelmei” lett. (Liza alakjában a költő számos szerelmének szintézise sejthető.) Az egész ország a költőt ünnepelte. Dicsőségét fokozták sorban megjelenő verses regéi. A 19 regével (legismertebb a Somló, Tátika, Csobánc) egyfajta mítoszteremtés is kezdődött. Az írók egyre inkább felfedezték a vidék dicső múltját, történelmét. A költő háza kisebb „kultúrközponttá” vált. A nőket a regék finom romantikája, a férfiakat a régi dicsőségünk felfedezése hatotta meg. 

Kisfaludy a magyar romantika első képviselőjeként mintegy három évtizedre a nemzeti irodalom főszereplője lett. Stílusa, témaválasztása a női szívekre hatott, magyarságtudata a haladás elkötelezettjeire, s a maradiak is kedvelték, mert nem feszegette a hagyományos értékrendeket. Az egyszerű emberek is szerették, hisz magyarul írt, s művei olvasmányosak voltak. Elnyerte a kultúrapár­toló Festetics György szimpá­tiáját is, s a Keszthelyi Helikon ünnepelt vendége volt. 

1820-ban regéi megkapták a legjobb magyar könyvnek ítélt Marczibányi-díjat. (A magas pénzjutalmat öccsének adta, aki ebből alapította a korszak elismert folyóiratát, az Aurórát.) Részt vett a Magyar Tudományos Akadémia megszervezésében, s elvállalta a nyelv- és széptudományok osztályának vezetését. 

Irodalmi sikerei mellett 1803-tól 40 éven át folyamatosan jelen volt Zala vármegye közgyűlésein. Szavára odafigyeltek. Részt vett az országgyűlési követutasításokat kidolgozó szűkebb bizottság munkáiban; s a rendszeres bizottsági munkálatokat véleményező csoportnak is tagja volt. Vezérszerepet vállalt a Zala Tiszti Szótár elkészítésében. Őrnagyként vezette a zalai insurgenseket a Napóleon elleni csatában 1809-ben, majd a nádor szárnysegédje lett. (A nádor felkérésére megírta a felkelés történetét, de azt – hazafias szelleme miatt – titkos irattárba helyezték. Máig nem jelent meg magyarul.) 

Jó kapcsolatot ápolt a vármegyei haladó ellenzék vezetőivel, Csány Lászlóval és Deák Ferenccel, bár ő maga politikai téren a hagyományos nemesi értékrendet képviselte. A kultúrában viszont számos haladó kezdeményezés köthető a nevéhez. 1825-ben mozgalmat indított egy Zala megyében felállítandó Nemzeti Közkönyvtár létesítésére. 6 évig elnöke volt a szervezetnek, s anyagi támogatás mellett 100 kötetet felajánlott saját gyűjteményéből. Bár az elnökséget 1831-ben átadta Skublics Károlynak, de haláláig tagja maradt a bizottságnak. Ugyanis más fontos kulturális feladatok kötötték le energiáit. 1828-tól a megye megbízásából elnöke volt a nyugat-dunántúli megyéket összefogó Dunántúli Színjátszó Társaságnak. Országos irodalmi népszerűségét és széles körű politikai kapcsolatait felhasználva 1830-ban meg­győzte a vármegye közgyűlését arról, hogy a Dunántúlon elsőként önálló magyar kőszínházat hozzanak létre Füreden. Főkormányzóként szervezte és vezette az építkezést. 9 hónap alatt készült el. Az általa vezetett magyar nyelvű kőszínház jelentősége messze túlmutatott a megye határain, s az ország reprezentatív színházi központja lett a pesti Nemzeti Színház létrejöttéig. 

Súlyos csapás érte 1832-ben. Meghalt Szegedy Róza. Két év múlva az utódokra vágyó költő elvette a több mint negyven évvel fiatalabb rokonát, Vajda Annamáriát. De hét évvel később őt is utód nélkül veszítette el. 

Az öregedő költő a reformkor új irodalmi eszméit már nem nagyon akarta és tudta követni. Az Akadémia nagy jutalmát 1834-ben még ő kapta, de már csak megosztva a fiatal Vörösmarty Mihállyal. Ez bántotta önérzetét. Lemondott akadémiai tagságáról, de a fiatalok becsülték, s örökös tiszteletbeli taggá választották. Mint ahogy megválasztották az öccse emlékére létrehozott Kisfaludy Társaság tagjának is. S névnapján – 1843-ban – tiszteletére nagy irodalmi ünnepséget rendeztek a pesti vármegyeházán. (Életében mintegy 40 műve jelent meg nyomtatásban.) 

Utolsó kezdeményezése a Sümegi Kaszinó létrehozása volt (71 éves korában), amelynek első elnöke lett. 1844. október 28-án halt meg. Halála körülményei is kalandosak voltak, mint egész élete. Óriási hóvihar pusztított Sümegen, s csak négy nap után tudták eltemetni. Bivalyokkal kellett letapostatni a temetői utat. A búcsúztatót így is meg kellett ismételni, hogy nagy számú tisztelői jelen lehessenek. Kisfaludy „ki oly sok tekintetben jeles volt, ki a lelketlen romokba életet énekelt, megérdemli, hogy túlélje a halálát, hogy az örökkévalóság ölelje fel őt”. Emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg, a gyászbeszédet pedig kinyomtatta a vármegye. 

Két évvel később Széchenyi jóvoltából már nevét viselő gőzhajó szelte a Balaton vizét. Minden munkáját Toldy Ferenc már 1847-ben újra kiadta. Halála után 15 évvel szobra állt Füreden. (A szobrot később kicserélték a ma is láthatóra.) Könyvtárát, kéziratait, családi levéltárát a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi (2154 nyomtatvány, 118 kötet, kézirat, 1017 régi oklevél).

Ma szerte az országban találunk róla elnevezett utcát, teret, iskolát, művelődési házat, domborművet, de galéria, strand és versmondó verseny, sőt kilátó is őrzi emlékét. Számos szobra is készült, s emléket állítottak neki az erdélyi Etéden és a franciaországi Draguignanban is. Síremlékét a közelmúltban újították fel a sümegi temetőben. 

Kisfaludy Sándor műveit ma már kevesen olvassák, szelleme mégis tovább él. Álljon itt erre végezetül két példa: 1. Kevesen tudják, hogy Beethoven Öröm­ódájának, amelyet ma Európa himnuszaként tartunk számon, ihletője Kisfaludy Kesergő szerelem című versének 71. versszaka s annak kottája volt. (Beethoven 1816-ban, egy Lipcsében megjelent zenei lapban figyelt fel rá – s használta fel művéhez.) 2. Közvetlen halála előtt Somlóról írta Kisfaludy ezeket a sorokat Batthyány Fülöphöz: „Halálom után, midőn már porladni fogok, ez oly hely leend Magyarországban, melyet megnézni el nem mulasztja az utas; hova az utóbbi fiatal nemzedék… a regéimben megénekelt váromladékokhoz zarándokolni fog, hogy lássa azon helyet, hol egy tántoríthatatlan hazafinak szívveréséből azon szózatok hangzának ki, melyek a magyar hazaszeretetre gerjedni nemzetiséget és ezzel nemzeti életet visszavívni, szóval a magyart önmagának visszaadni segítették.” (1844. febr. 25.) S lám ma Magyarországon a Kisfaludyról elnevezett idegenforgalmi és szállodafejlesztési programmal támogatja az állam a turizmust.