Kilencvenedik születésnapján köszöntötték a hévízi Takács Károlynét

Ónodi-Szabó Fruzsina intézményvezető-helyettes az ünnepség előtt lapunknak elmondta, az asszony 2019-ben költözött be, és nagyon hamar befogadta a közösség.

– Vera néni nagyon vallásos, korábban sokat járt a keszthelyi Kármelbe, s nálunk is ideje nagy részét imádsággal tölti – folytatta a szakember. – Fizikai állapota már nem annyira jó, ezért a szobáját csak ritkán hagyja el, viszont nagyon szeret beszélgetni, ezért mindig örömmel fogadja a látogatókat.

Papp Gábor, Hévíz polgármestere – mielőtt átadta a város ajándékait, illetve az Orán Viktor miniszterelnök által aláírt oklevelet – kiemelte: igyekeznek megbecsülni idős polgáraikat, például hasonló ünnepségekkel, települési programokkal.

– Szeretem az idős embereket – szögezte le a városvezető –, akár hetente köszöntenék 90, 95 vagy 100 éves hévízieket. A városban, ebben a közösségben stabil, jó körülményeket tudunk biztosítani számukra. Persze, ilyenkor eszembe jutnak a nagyszüleim is, s ez szép emlékeket idéz fel. Szóval, boldogságot jelent olyan embereket ünnepelni, akik épen, egészségesen, jó közérzettel élnek meg nagyon szép kort.

Takács Károlyné lapunknak nyilatkozva – könnyek között – elmondta, szerető, szép család veszi körül, és bár nehéz szívvel hagyta ott férje halála után öt évvel keszthelyi otthonát, de egészségi állapota miatt szükség volt erre.

Felelevenítette, a II. világháború után, „semmi nélkül” házasodtak össze, majd két lányuk született, s férjével végül hatvan évig éltek együtt házasságban.

– Három esztendeje lakom itt – tette hozzá Takács Károlyné. – Fél éven belül ment el a férjem és a kisebbik lányom, ami máig fájó seb. Amikor bekerültem ide, volt bennem feszültség, hiszen korábban azt gondoltam, inkább az árokparton élek, semmint egy otthonban. A 306-os szobát kaptam meg, és amikor a kilépőről elnéztem jobbra, megláttam a Szűzanya-szobrot. Akkor azt éreztem: itthon vagyok.