Zalai polgárőrök a déli határvidéken: A migrációs útvonallal érintett Szeged és Baja között 55-ös főúton teljesítenek szolgálatot

- Az államhatár őrzésében már öt éve közreműködik a polgárőrség, de a kormány kérésére, először február végétől április 30-áig, majd a határidőt meghosszabbítva június 30-ig a migrációs útvonallal közvetlenül érintett déli határ védelméhez az ország középső és északi részén lévő megyék polgárőrei is segítséget nyújtanak, támogatva a Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád Megyei Polgárőr Szövetség ez irányú munkáját. Zala a Csongrád-Csanád megyei csapathoz csatlakozott, s elmondhatom, hogy nem kellett sokat propagálni a segítségnyújtás fontosságát: a munkában már részt vettek kacorlaki, gyenesdiási, hahóti, lenti, söjtöri és besenyő-öreghegyi polgárőrök. Az utóbbiak hétfőn már a 3. alkalommal vállalt hetüket kezdik - avatja be a részletekbe lapunkat Magyar Zsolt, a Kacorlaki Faluszépítő, Sport és Polgárőr Egyesület elnöke, a ZMPSZ nagykanizsai járási koordinátora, az OPSZ Határvédelmi Polgárőr Tagozat elnökségének zalai tagja.

Zalaegerszeget két alkalommal a Besenyő és Öreghegy Polgárőr Egyesület 4, illetve 3 taggal képviselte, miként azt az első turnus alatt az M1 - Híradó 04. 27. esti adásának jóvoltából az egész országban láthatták.

- Büszke vagyok rájuk, megmutatták, milyen sokoldalú, szorgalmas, segítőkész csapat a miénk. Mindenben számíthatunk rájuk, közvetlen pátriánk értékeinek védelme mellett a haza érdekében is készek áldozatot hozni. Bevallom, aggódtunk egy kicsit, féltettük őket, hiszen olyan sok mindent hall az ember, de annál nagyobb volt az öröm, hogy épen, egészségesen hazaérkeztek - így Dancs István, az öreghegyi egyesület elnöke, a ZMPSZ szakmai alelnöke, akivel a küldetésből pár napja hazaérkezett és a rövid pihenő után éppen a járőrszolgálatba készülő 3 "határvadász" polgárőr: Kiss Ernő, Simon Anita és Héder Zsolt beszámolóját hallgatjuk.

- Bár volt egy-két "élesebb" helyzet, de közvetlen veszélyben sohasem voltunk, hiszen nem a határon járőröztünk, hanem távolabb, az úgynevezett mélységi határvédelemben. Konkrétan a Szeged és Baja közötti 55-ös főút 40 kilométeres szakaszán láttunk el figyelőszolgálatot Anita Polgárőrség felirattal felmatricázott autójával közlekedve - reflektál az aggodalomra Kiss Ernő, a csapat rangidős vezetője.

- A bázisunk Szegeden volt, a Rendészeti Szakgimnázium kollégiumában kaptunk szállást. Korán keltünk, minden reggel 6 órakor a határrendészeti kirendeltségen, akárcsak a magyar készenléti rendőrök, s a szintén ott szolgáló osztrák és cseh rendőrök, mi is eligazításon vettünk részt. Az 55-ös főúton járőrözve ha láttunk valami gyanúsat, jelentettük, vagy ha mi voltunk a közelében a más, többnyire a helyi lakosság által jelzett kétes szituációnak, mi mentünk körülnézni. Már az első nap a mély vízben találtuk magunkat: útközben az EDR-rádión kaptuk az értesítést, hogy a "Borbás kereszt" mellett, a földes út menti "susnyásban" gyanús személyek tanyáznak. Magam is elindultam gyalogosan a mezőőrrel, de bevallom, a bátorságom addig tartott, amíg az erdőben rá nem bukkantunk a migránsokra. A feketeruhás, marcona férfiakból álló csoport a hatósági emberek szerint valószínűleg az embercsempészekre várt, akik elvitték volna őket Ausztriába, vagy Németországba. Szörnyen néznek ki a környékbeli erdők! Tele eldobott cuccal, hálózsákkal, ruhákkal, szeméttel. Intézkedni természetesen a rendőröknek és a mezőőröknek volt joguk, mi polgárőrök az egyszerű feladatokat láttuk el, s mentesítettük alóla a hatóságot: figyeltünk és jeleztünk, valamint segítettünk az elfogottak őrzésében. Mindenesetre erdőbe többet nem merészkedtem - meséli Simon Anita.

- A második turnusban történt, hogy mi vettük észre, merre iszkol éppen a keresett csoport. Jeleztük, a rendőrök kutyával meg is találták őket, s az iszapos területen a lábnyomokat követve még 10 migránsra bukkantak. Az egyikük valahogy kereket oldott, uzsgyi be az erdőbe, de valószínűleg nem gondolt rá, hogy követik, így elvezette a rendőröket a további 38 személyből álló csoporthoz - köztük volt a fivére is, aki nem csak szóban szedte le öccséről a "keresztvizet", átvitt értelemben persze, hiszen valószínűleg más valláshoz tartozott. Míg őriztük a társaságot, közben az erdőből újabb 4 személy elő került elő - idéz fel egy emlékezetes esetet Kiss Ernő.

- Az egyik elfogásnak zalai vonatkozása is volt - folytatja a beszámolót Héder Zsolt - . Egy traktoros jelezte, hogy 6 migráns kóvályog a mezőn, dúlt-fúlt, mert alaposan összetaposták a gabonatáblát is. Mi voltunk a helyszínhez legközelebb, s mire odaértünk, a rendőrök is ott voltak, a migránsok meg már a falu hátárában olajra léptek. Keresésükre indultunk, s vagy 200 métert törtettünk a hatalmas fűben, amikor váratlanul belebotlottam a bokorban bujkáló a csoportba. Figyelmeztettem őket, hogy maradjanak veszteg, Anita jelzett rádión, s hamarosan ott voltak a rendőrök, a mezőőr, s intézkedtek. Együtt őriztük őket, amíg megérkezett a Renault Tornádó speciális személyszállító gépjármű. Kiderült, a tanya gazdája, akinek a gabonatábláját meggyalázták a migránsok, söjtöri származású volt.

Mint az elbeszélésekből kiderült: a déli országhatár közelében kétféle illegális migránssal találkoztak a polgárőrök: a bujkáló, valamelyik nyugat-európai országba készülő nagyobb csoporttal és a helyiek által "sétáltatóknak" nevezett egyénekkel. Az utóbbiak örülnek, szinte várják és tapsolnak, ha rájuk találnak és visszaviszik őket a határra, hogy aztán helyismeretüket kamatoztatva újabb migráns csapattal surranjanak át Magyarországra. Persze nem kis pénzt bezsebelve a kalauzolásért.

- Már kinézetük alapján is meg lehetett különböztetni őket, az előbbiek kimerültek, fáradtak, szomorúak, sötét, kopott ruhákban, hátizsákkal, hálózsákkal felmálházva várnak jobb sorsukra, a"sétáltatók" pedig feltűnő öltözetben, messziről látszó piros pulóverben, esetleg fehér ingben, zakóban, övtáskával akadnak horogra - a rendőr egyikükre rá is szólt: "hányadszor vigyelek már vissza?" A két hét alatt minden fajta illegális migránssal volt dolgunk, de nem találkoztam olyannal, aki erőszakos lett volna. Pedig nem volt olyan nap, hogy nem találkoztunk illegális bevándorlóval. Többségüket a reménytelen helyzetük miatt nagyon sajnáltam, sok volt közöttük a fiatal fiú, szerencsére mi gyerekekkel nem találkoztunk, nőt is csak 3-at láttunk. A valóságnak részese lenni egészen más, mint csak híradásokból értesülni róla. Személyesen nem csak az "akció" látszik, hanem a sok-sok szomorú emberi sors is - summázta véleményét Kiss Ernő.

A Besenyő Öreghegy Polgárőr Egyesület - tovább öregbítve Zalaegerszeg jó hírét - a 20-án kezdődő héten is segíti a Csongrád-Csanád megyei polgárőrtársait  a déli határszakasz mélységi védelmében.