Új életre kelt a több mint 170 éves rádiházai boronapince

Pékné Orbán Julianna felelevenítette, amikor Kisházi Tamás ’92-ben megtervezte a lakóházukat, majd később a bemutatótermüket, azt mondta: ha idővel tudnának „terjeszkedni”, akkor bővíthetnék a portát, mert régen faluhelyen úgy volt, a ház, a gazdasági épület s a pajta-pince alkotott egy gazdasági egységet. – Körülbelül negyedszázada a szívünkön van ez a gondolat – folytatta a J&A Kerámiaház ügyvezető tulajdonosa. – Vártuk az alkalmat, és tényleg igaz, hogy megadja a Jóisten, amit az ember szeretne, csak nem biztos, hogy pont akkor, amikor ő kitalálja. Közben a Pék művészházaspár megismerkedett Zentai Gábor tapolcai tanárral, gyűjtővel, aki idővel felajánlotta: értékes miskakancsó-gyűjteményét szeretné nekik adományozni. Csak akkor még nem volt hely arra, hogy azt méltó módon bemutassák. Idővel aztán sikerült megvásárolniuk a szomszédos telket, majd jött a telefon: 50 kilométerrel odébb, Rádiházán eladó egy öreg, 8x4 méteres pince, amely ugyanúgy 170 éves, mint a lakóházként szolgáló épület. Ezután már „csak el kellett költöztetni”… Lebontották, majd újraépítették. 

Így méltó helyre került a 94 darabos miskakancsó-gyűjtemény, amely időközben gyarapodott is újabb darabokkal. Szomorú aktualitás, hogy az avatást Zentai Gábor már nem érhette meg. – A Miska Pince felállításával arra is szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy rengeteg értékünk van – szögezte le Pékné Orbán Julianna. – S persze nem árt emlékeznünk arra sem, hogy a régiek segítették egymást: például közösen építették a pincéket, együtt préselték a termést. A közösségi lét, ami után most vágyakoznak az emberek, régen természetes módon megvolt, nem is akármilyen minőségben. Jó lenne, ha ezt vissza tudnánk hozni a mai világba. Gyanó Szilvia, a kanizsai Thúry György Múzeum néprajzos muzeológusa lapunknak elmondta: ez egy fából készült, vagyis boronafalú épület, benne főfás préssel, amellyel azonosak, vagy nagyon hasonlók működtek a balatoni pincékben a 19. század végéig, a gyári szerkezetek elterjedéséig. Ezek Zala délebbi területein még a 20. század közepén is használatban voltak, sőt: van 1993-as fotó egy gúzsos présről – ami archaikus változata a főfás présnek –, amellyel akkor még dolgoztak. Hozzátette: ilyen különlegességek is láthatók lesznek egy hamarosan Magyarszerdahelyen megnyíló kiállítás egyik néprajzi tablóján.