Semmilyen ideológia, filozófia és tanítás nem terelheti el figyelmünket a krisztusi útról

Így szól a könyörgés Szent Balázs vértanú segítségéért, s az ő tisztelete idén is számos keszthelyi és környékbeli hívet szólított a közeli Balatoncsicsó mellett lévő Szent Balázs-hegyen álló Árpád-kori templom­romhoz. A február eleji szabadtéri szentmisét Léber Mihály címzetes esperes, tiszteletbeli kanonok, ma nyugalmazott plébános kezdeményezésére tartják a 90-es évektől kezdve minden esztendőben. 

Mezei András, a keszthelyi Kis Szent Teréz karmelita bazilika plébánosa a liturgia elején leszögezte: „Őseink hite ma is él, s nekünk kötelességünk, hogy ezt megéljük. Nem őriznünk kell, nem zárhatjuk be, hanem meg kell élnünk és tovább kell adnunk. Ezért vagyunk itt, hogy éltessük a vértanú tiszteletét, hűségét, kitartását és áldozatát.” 

A szentmisén koncelebrált Tál Zoltán, a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya-templom plébánosa, Tódor Szabolcs búcsúszentlászlói és Baladincz József köveskáli plébános, Bacsa Dávid keszthelyi káplán, valamint Juhász Csaba búcsúszentlászlói kisegítő lelkész. 

– Eljöttünk, hogy tanuljunk valamit Szent Balázs püspöktől – fogalmazott szentbeszédében Mezei András –, hiszen ragaszkodnunk kell Krisztushoz bármi áron. Semmilyen ideológia, filozófia, gondolkodás, tanítás, rendszer nem terelheti el figyelmünket az igaz és helyes útról, s ebben segítségünkre siet Szent Balázs püspök, akit rá akartak bírni arra, hogy tagadja meg hitét püspök létére. 

Fontos, hogy minket, mustármagnyi közösséget a világ csábításai, gonoszságai, erkölcstelenségei ne tereljenek le az egy és örök krisztusi útról. A sötét oldal ma is jelen van – folytatta a keszthelyi plébános, kiemelve: örülni kell, hogy van olyan kisded nyáj, amely éhezik és szomjazik a krisztusi tanításra. Leszögezte: azok számára siralomház az élet, akik Isten nélkül élnek, önként megtagadják hitüket és lemondanak a krisztusi életről. Hűségessé kell lennünk keresztényi mivoltunkhoz! – közölte Mezei András, hangsúlyozva: fontos a szentek tisztelete, akiknek példáját követni tudjuk, hiszen „ez erőt és reményt ad hitünkben, utunk során”. 

A balatoncsicsói szentmise végén megáldott gyertyákat osztottak a híveknek, s a résztvevők balázsáldásban részesültek, amely megvéd a torokbajtól és minden más betegségtől.    

Áldást kaptak vasárnap a hévízi hívek is. A reggeli szentmisén Tóth Tamás káplán úgy fogalmazott: talán érezhetjük, hogy 2022-ben is forrongó a hangulat, akár ebben az országban is, és ebben a helyzetben sokan szegezik neki a kérdést: vajon mi az egyház feladata? Az interneten ezzel kapcsolatban (is) „mindenki ügyesen tud kritizálni, hogy az egyházban megint ki kéne söpörni mindent, mert nagyon sok szemét felgyülemlett” – fogalmazott a prédikáció kezdetén a káplán. 

– Az Ószövetségben azt látjuk, mintha az egyházban élők, vagy az Istenben hívők feladata az lenne, hogy rettegjenek az Úrtól, az Újszövetségből pedig az következik, hogy Jézustól nem kell félni – mondta Tóth Tamás, kijelentve: az egyháznak az a feladata, hogy folyamatosan a világba kiáltsa: szent, szent, szent a seregek ura, Istene. 

A II. vatikáni zsinat fontosabb tételeit elemezve a káplán kiemelte, a hitünkből tettek származnak, ezért is látunk rengeteg karitatív kezdeményezést az egyházban, s nem csak Magyarországon. 

– Ám néha elfelejtjük azt, hogy ki érdemli meg a szeretetszolgálatot – folytatta Tóth Tamás. – Mert azok is követelik azt, akik nem hisznek. Egy kedves barátom mondta, mit kell nekik válaszolni. Van az egyháznak szeretetszolgálata és van az evangélium. Amennyiben mind a kettőt kéri az ember: a hitet és a karitatív szeretetet is megkaphatja. Ám aki nem kér az evangéliumból, nem kér a Jézus Krisztusban való keresztény hitből, az miért gondolja, hogy jogosult az „ingyenszeretetre”. 

A káplán leszögezte, társas lények vagyunk és a hitet is könnyebb megélni közösségben. A szeretet is pont erről szól, hiszen az maga Isten, s ezt kell „levetíteni a mi családi életünkbe is”. 

Tóth Tamás a liturgiáról is beszélt, megismételve: az egyház legfőbb dolga az, hogy „belekiáltsa a világba: szent, szent, szent a seregek ura, Istene”. Ezt imádkozzuk az átváltoztatás előtt is, „kicsit bénán lefordítva”, s ha ennek valós tartalmát az egyház ki tudja fejezni a liturgiában, akkor megtalálta a feladatát a világban.